Megszólalt Kolláth

A hét ügynöksztárja kétségkívül Bácskai Tamás közgazdászprofesszor, aki még a családtagjairól is jelentett annak idején, hogy jó pontokat kapjon a regnáló kommunista rezsimtől. Még érdekesebb ennél a színes gagyilapban megjelent írás, melyben professzor uramról Kolláth György alkotmányjogász nyilatkozott érdemben. Kolláth György (joviális tekintet, negédes mosoly, csokornyakkendő) kizárólag fontos ügyekben szokott „alkotmányjogászkodni”; amit ő egyszer megmond, az meg van mondva, márványba lehet vésni, egy és oszthatatlan. Ilyeneket mond Kolláth kádi (tessék jegyzetelni): „Az egész ügynökleleplezésről egyébként is megvan a véleményem. Minden napra jut egy tojás, bizonyára sokaknak áll érdekükben, hogy fenntartsák az ezzel járó feszültséget.”
Adódik a fenti mondatból, hogy Kolláth uramnak már régen elege van ezekből a leleplezésekből, ha tehetné, már régen fátyolt borítana a múltra, mert – itt újabb idézet jön –: „Szerencsétlen magyar mentalitás ez az állandó múltba merengés. Európában már régen lezárták ezt a kérdést, ideje, hogy mi is rájöjjünk, értelmetlen a politikusoknak ezzel foglalkozni, ahelyett, hogy az állampolgárokra figyelnének.”
És mi van a nácivadászokkal, Kolláth uram? Ők is befejezték a múltba merengést? Még egy veretes mondat a csokornyakkendős igehirdetőtől: „… besúgónak lenni nem dicsőség, de nem is bűncselekmény. Minek az egész felhajtás, ha úgysem lesz, és nem is szabad hogy legyen bármilyen következménye a leleplezéseknek?”
„Nem is szabad hogy legyen”, mondja a kádi. No comment.