Válság és demokrácia

K ö n y v e s h á z

Egyes értelmiségi körökben az 1998-as választások előtt megfogalmazódott olyan vélemény, hogy túl korai a Fidesz győzelme. Még nem épült ki a nagy párti léthez szükséges szellemi holdudvara, és nem szilárdult meg konzervatív értékrendje, vélték. Ma már, hat és fél évvel az események után tudjuk, hogy az aggodalmak fölöslegesek voltak. A kommunista hatalom hosszú évtizedei és a rendszerváltozás ideologizálásra kevéssé alkalmas rohamtempója után alapjaiban kellett megújítani azokat a szellemi hagyományokat, amelyek a keresztény-nemzeti eszmeiséget képesek voltak összeegyeztetni a modern korok szabadságfelfogásával és az alkotmányos, demokratikus jogállam eszméjével. Lényegében ez az eszmekör a konzervatív gondolkodás alapja is, amelynek manapság az a hivatása, hogy meghatározza az állam feladatát, az egyének és közösségek elidegeníthetetlen jogait, miközben a XXI. század kihívásainak is megfelel.
Ennek a konzervativizmusnak a szó valódi értelmében nincs ideológiája, és nincsenek felkent papjai. A múltat nem eltörölni akarja, hanem megérteni, illetve a közösség által szentesített hagyományokra építve folytatni. A szabadságot elidegeníthetetlen értékként kezeli, ám az egyén érdeke sohasem nőhet a közösség érdekei fölé. A konzervativizmus korunk egyik legsikeresebb politikai irányvonala, amely több formában jelen van a világ egyes nagy kultúráiban, s emellett alapvetően formálja a közgondolkodást.
Az eszmekör Magyarországon elért eredményei – az 1990-es és az 1998-as parlamenti választások megnyerése, valamint az európai uniós csatlakozásban játszott döntő fontosságú szerep – nem csupán a politikusok sikere, hanem azoké az alkotó szellemű gondolkodóké is, akiknek erőfeszítései nélkül 2002-ben meggyengülhetett volna a konzervatív szemlélet képviseletét vállaló polgári erők támogatottsága. A Magyar konzervatív töprengések című kötet annak ellenére, hogy az alcíme – A posztkommunizmus ellen – ezt sugallja, nem csupán egy káros és torz eszmeiség kritikáját tartalmazza, hanem konkrét állításokat is megfogalmaz, tudományos igényességgel ismertetve az egyre szélesebb tömegek által követett konzervatív gondolkodásmód alapjait.
Hasonló elvek, de más célok vezérlik Fricz Tamás politológust, akinek új könyvében leginkább az alcím fejezi ki azokat a közállapotokat, amelyek az elmúlt években eluralkodtak környezetünkben (A magyar demokrácia erkölcsi válsága). Olyan országban, ahol a hatalmon lévő politikai elit lényegében bármit megtehet következmények nélkül, és ahol újraélednek a már megszűntnek hitt kommunista reflexek, valóban súlyos morális válság bontakozott ki.
(Fricz Tamás: Egy következmények nélküli ország, avagy a magyar demokrácia erkölcsi válsága. Kairosz Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 2800 forint. Lánczi András – Molnár Attila Károly – Orbán Krisztián – Orbán Miklós: Magyar konzervatív töprengések. A posztkommunizmus ellen. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő–Gödöllő, 2004. Ára: 1600 forint)