Mifelénk (Mátyásföldön, Cinkotán) rendre jelentős események történnek; elmesélem a legutóbbit. Éppen csak befejeződik a helyi Szent József-templom vasárnapi szentmiséje, máris feláll egy kórus, és énekelni kezd. Ez még rendjén lenne, de lám, ki mindenki van a kis együttesben: dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, a kerület szocialista országgyűlési képviselője, Kovács Kálmán informatikai miniszter, sőt maga Kósáné Kovács Magda a maga koloratúrszopránjával. Ez a Kósáné ugyanaz a Kósáné, aki szűk esztendeje valami olyasmit mondott, őt személy szerint nagyon zavarja, hogy ennyire nyomul a Vatikán, s prodistul, brüsszelestül be akar kebelezni mindenkit.
Ez a Kósáné (errefelé Bádogladynek hívják) most a mátyásföldi katolikus templomban dalra fakad. Cseppet sem lepődtem meg, hogy a riadt gyülekezet nagyobbik része a kórus bevonulását követően elhagyta a szent helyet, sűrűn keresztet vetve. Az utókor majd ítélkezni fog az énekegyüttes fellépése fölött, nekem magánemberként ez körülbelül olyan, mintha az esztergomi érsek se szó, se beszéd dalra fakadna az MSZP központi bizottságának plenáris ülésén a Köztársaság téren.
Hogy nem egy fentről jövő, isteni hang inspirálta a dalárdát, arra beveszem a ciánkapszulát. De mert a keresztény ember megbocsátó, mérgelődnünk nem szabad, sőt örvendeznünk kell, lám, megtértek az eltévelyedett bárányok, itt dúdolnak önfeledten, tán könny is csillog a szemükben, maholnap elsőáldozók lesznek, ministránsok…
Arra nem is merek gondolni, hogy már megint céltábla lettünk, palira vettek, trükköznek velünk Isten házában. Ámen.
origo.hu
Botrány Budapest utcáin – Törvénysértő Pride-felvonulás jön szombaton
