Hangulatban

Nekem mindig rossz a kedvem, de a Medián szerint is megtört februárra az emberek optimizmusa. Pedig haj, de szépen indult Medgyessy sármőrrel, aki mire elért a tükörig, onnan bizalmasa, Gyurcsány Ferenc integetett vissza. Hozzátartozik a Medián lelkivilágához, hogy olvasatukban a kormány iránti bizalom töretlen. Sőt! Az összes kormánynál jobban bíznak a népek a Gyurcsányéban. Sokkal jobban, mint 2001 hasonló idején az Orbánéban. Csodálnám, ha más lenne a végeredmény. Hiszünk Gyurcsánynak, de azért egy kicsinykét, alig érzékelhetően megszállt bennünket a ború. Az okok között első helyen a számlák állnak, meg a hosszú tél. Utóbbi megállapítás előtt le a kalappal. A mi bizalomnövelő kormányunknak csak a csúnya, hosszú téllel meg Orbán Viktor élő rémképével kell megküzdenie. Amúgy a lelkivilágunkat a locspocson meg a fagyon kívül nem rontja semmi. A miniszterelnök Dél-Koreában avattatja díszdoktorrá magát, valamelyik szolgájától bizonygatva, hogy igen neves egyetemen történt a dolog. Erre Elena Ceausescu is sokat adott.
De nézzük életünk dolgos hétköznapjait. Isten a tudója, mekkora jégtömeg áll a Tiszán, de hetek óta halljuk, hogy árvíz nem lesz. Már hogy lenne, csak Orbán idején történhet ilyen gikszer. A beharangozott víztározókból csak a tervek készültek el, azok meg kevés vizet fognak vissza. Influenzajárvány nincs, azaz van, de mégsincs. Elvétve van. Nagy influenzajárványok, csúnya agyhártyagyulladásokkal csak a polgári kormány alatt fordulhattak elő, hetekig muníciót adva a médiának. A kormány iránti bizalom tényleg nagyobb, erre a kormányszóvivők szép summáért mindennap figyelmeztetnek is.
A megállapításhoz kétség nem fér, csak elfelejtették erről értesíteni azt a 780 ezer családot, akik még a földből élnek. A gazdák sem tudnak róla, akik három hete tüntetnek a fővárosban csupán azért a pénzért, ami jár nekik. Melynek okán már annyit hazudott a Gyurcsány-adminisztráció, hogy megkockáztatom, a gazdák részéről talán mégsem olyan töretlen a bizalom. Talán egy kis megingás tapasztalható az elbocsátott egyetemi oktatók, a külföldre menekülő orvosok, az állástalan pályakezdők, a rissz-rossz listákon felbukkanó ügynökök vagy hírbe hozottak részéről is. Lehet hogy a Medián nem kutakodott olyan kistelepüléseken, ahol bezárt a posta után az iskola is, megszűnt a vonatközlekedés, és akinek nincs autója, megérti végre, mi az a röghöz kötöttség. Közelítünk a hárommillió szegény országához? Vegetáló zsellérek laknak majd bádogkalyibákban? Maffiamódszerekkel dolgozó oligarchák, ki tudja honnan szerzett milliárdokkal falják fel országunkat? Vesznek pártot, gyárat, földet, repülőteret, tévécsatornát, udvari sajtót. Ők bíznak csak igazán Gyurcsány Ferencben, hiszen egy vérből valók, kádkő vagy szalámi egyre megy. A gyűlöletabrakon tartott tömeg meg az ATV-n szavalja: Orbán-bányák, Orbán-szőlők. Újabban a nép hangja kihallik a televízió dobozából, akinek van szeme, látja, az sms-üzenetekben nyoma nincs a bizalomnak. A névtelenséget az irigység, a rosszindulat és a vesztesek szűkölése cementezi össze. Kit gyűlöl a magyar? Mindenkit, a rosseb a pofájába, akinek két forinttal többje, lakása van, vagy mert gyermektelen, több segélyt kap, mert van munkája, traktorja, mert politikus, mert jobboldali, mert baloldali, mert Orbánnak hívják, mert nem tetszik a képe stb.
Én mások ellenében nagyon bízom Gyurcsány Ferencben. Hogy Dél-Koreában már megalkudott egy nagy családi villára.