Kampánytéma lett Dixonné válla

A választási hadjáratok érdekessége, hogy bár a lehető legjobb színben akarják feltüntetni a vetélkedőket, olcsó eszközeikkel sokszor éppenséggel ellenszenvessé vagy nevetségessé teszik őket. Ez történt most a brit választási kampánban.
A nyolc éve kormányzó Munkáspárt, de kivált Tony Blair miniszterelnök különösen büszke arra, hogy e nyolc év alatt milyen hatalmas összegeket fektetett az Országos Betegellátó Szolgálatba. Új, modern épületek emelkedtek, nőtt az egészségügyi dolgozók száma, hamarabb kerül műtőasztalra, aki arra rászorul. Ebben a hangulatban történt a múlt héten, hogy Mrs. Dixon, aki Cheshire grófságban lakik, panaszkodott az ellenzéki toryknak, hogy akármit mond is a miniszterelnök, őt hétszer idézték be a helyi kórházba vállműtétre, hétszer pakolta össze a csomagját, hétszer búcsúzott el a családjától, és hétszer küldték haza azzal, hogy el kellett halasztani a műtétet.
Lecsapott a panaszra a konzervatív pártapparátus, maga Mi-chael Howard pártvezető is hadba szállt Dixon asszony válla érdekében, mire még aznap Cheshire grófságba utazott Reid egészségügyi miniszter. Eredetileg nemcsak a vétkes kórházba akart elmenni, hogy alaposan letolja a vezetőséget, hanem Dixonék házába is. Ez utóbbi látogatástól csak azért állt el, mert kiderült, hogy a meghívást a konzervatív kampány helyi menedzserei küldték ki, de nemcsak a miniszternek, hanem az országos lapok és a tévé csatornák riportereinek és operatőreinek is.
Dixonné vállából országos ügy lett. A kórház tagadja, hogy hétszer halasztották el a műtétet, szerinte mindössze háromszor. Tony Blair kemény szavakkal dorgálta Michael Howardot, amiért egyetlen esetből, egyetlen beteg tapasztalatából kiindulva megrágalmazza az ország kincsét, a külföldiek által irigyelt és csodált példaképet, a brit Országos Betegellátó Szolgálatot, amelynek önfeláldozó, lelkes dolgozói éjt nappallá téve fáradoznak a páciensek érdekében. Howard haragosan tagadja, hogy támadása orvosok és ápolók ellen irányul, ehelyett arra mutat rá, hogy a kormány által a szolgálatnak adott pénz javarésze új adminisztrátorok, bürokraták zsebébe került. A vita – sőt, mondhatjuk: veszekedés – minden szinten és fronton dúl, vezércikkekben és rádióinterjúkban, pártpolitikusok és kommentátorok, adminisztrátorok és betegek szószólói között. Tony Blair maga biztatja a választókat, hogy ítéljék meg őt és kormányát a betegellátó szolgálat teljesítménye alapján.
A közvélemény józan cinizmussal szemléli a fejleményeket. Tudja, hogy miért fáj a toryknak Mrs. Dixon válla, és azt is tudja, hogy mi minden hiányzik még az országos betegellátó üdvösségéhez. Eddig úgy látszik, hogy Howardnak is ártott annyit a Dixon-ügy, mint Blairnek.