Rossz társaság

Nem lapozgattuk végig Jegesyék családi fényképalbumát – őszintén szólva egy csöppet sem vágyunk rá –, ezért csak feltételezzük, hogy a doktor urat megörökítették jóravaló, tiszteletre méltó emberek társaságában is. Persze, Jegesy ügyvéd úr arról sem tehet, hogy becses nejét, a belügyminiszter asszonyt idézzük: annak sincs semmi jelentősége, hiszen senkit nem minősít, senkinek nem róható fel, hogy ki látható még egy róla készült fotográfián. Nyilván Jegesy Andrásról is készült jó néhány kép, amelyen becsületes, morálisan érinthetetlen személyek állnak a közvetlen közelében, azokkal koccint, kommunikál, ölelkezik, ám nyilvánvaló, hogy az ilyen pillanatokból sem lehet messzemenő következtetéseket levonni az ügyvéd úr emberi, szakmai tisztességét illetően. Az ilyen helyzetek kivédhetetlenek, mert bárhogy védi valaki a magánszféráját, azok a piszkos lesifotósok lekaphatják egy rendes ember mellett is, aztán alig győzi kimagyarázni magát. Ó, ilyen veszély nem fenyegette Jegesy doktort, amikor a lapunkban közölt, a Britton Kft. zárkörű buliján kattintgatott felvételeket készítették róla és az illusztris vendégseregről. A sokáig prosperáló cég partiján csupa megbízható, azaz kétes hírű, azóta bűncselekmény gyanújába keveredett, nyomozati eljárás alá vont, szökésben lévő kiválóságot, tisztakezű bankárt, feddhetetlen pártpénztárost, megdicsőült funkcionáriust, becsületben megőszült államtitkárt talán csak az MSZP kongresszusán látni együtt. A képek tanúsága szerint Jegesy mester igazán otthonosan érezte magát közöttük. Meglehet, Jegesy nem pont olyan, mint ők. Lehet, hogy ő az a ritka férfiember és tudatos értelmiségi, aki egyéniségének integritása érdekében szereti a csúnya és buta nőket, a kommersz cseresznyepálinkát és Hidas Antal költészetét, de van annyira toleráns, hogy a társaság érdekében felülemelkedjék ezeken. Minden kétséget kizáróan tiszta szívből jópofiskodik, örömködik a brittonos társulattal, érzékeltetvén, hogy a helyén van, a neki megfelelő, az általa elvárt közegben.
A képeken Kulcsár Attila a kakukktojás. Ő nem oda való. Kulcsár, a kis vidéki ügyeskedő, szerencsés esetben lehetett volna eladó egy rövidáru-szaküzletben, stróman a használtautó-bizniszben, jó esetben anyagbeszerző egy Tüzép-telepen. Alapvetően jóravaló gyerek ő, akinek semmi keresnivalója nem volt a szociálisan érzékeny multimilliomos brancsban. Nem neki találták ki a részvények, a valuták árfolyamát kapásból ismerő urak, a Fásy-mulatóba illő eleganciájú nagyvilági hölgyek társaságát. Az ilyen választékosan kifinomult ízlésű és erkölcsiségű környezetben ő szükségképpen idegen, adott esetben megtagadott figura marad.
Szívből szánjuk Kulcsár Attilát szegényt, hisz lehetett volna ő derék, példamutató állampolgár is, de mint a lapunkban megjelent fotók is bizonyítják, rossz társaságba keveredett a jámbor, s most annak nyögi szomorú következményeit. Sanyarú sorsa intő példa legyen mindenki számára. Fontoljuk meg, szeretett honfitársaim, hogy miféle bulikba járunk, s ott miféle emberekkel koccintgatunk! Mert ha nem vagyunk elég óvatosak, még egy fényképre kerülhetünk Jegesy Andrással, a felesége őnaccságával, üzletfeleikkel, elvbarátaikkal, s az mindenféle kellemetlenséggel járhat.