Betartja-e szavát a brit kormányfő?

A Sunday Telegraph című londoni vasárnapi lap tegnapi számában közölni kezdte Robert Peston Brown Angliája cím alatt megjelenő könyvét. A könyv Gordon Brown pénzügyminiszter politikai életrajza, amely nem jelenhetett volna meg robbanékonyabb helyzetben. Peston szerint Brown szó szerint azt mondta a miniszterelnöknek: „Ezek után soha egy szavadat sem tudom elhinni.” Régóta köztudott, hogy a két egykori politikai szövetséges és személyes jó barát viszonya immár nem is jéghideg, inkább izzó harag feszül köztük, sőt, az elmúlt napok arra mutatnak, hogy hamarosan kenyértörésre kerül a sor, talán még a májusra várt választás előtt.
Az ellentétek személyesek és politikaiak, és amint lenni szokott, a személyes ellentétek dominálnak. 1994-ben, a tragikus hirtelenséggel elhunyt John Smith halála után merült fel a kérdés, hogy ki legyen utóda az akkor ellenzéki Munkáspárt élén. Részben a pártokra mindig káros vetélkedés elkerülése végett, de Tony Blair nagyobb személyes népszerűsége miatt is abban állapodott meg a két barát, hogy Brown nem lesz Blair ellenjelöltje, de Blair – ha a párt győz a következő választáson – két miniszterelnöki ciklus után önként átadja a helyét Brownnak. Ebben semmi alkotmányellenes, vagy rendkívüli nincs, ha egy miniszterelnök személyi okokra hivatkozva lemond, míg a kormány többségben van az alsóházban, utódjának megválasztása egyedül a párt dolga. Ha a leköszönő miniszterelnök el tudja fogadtatni jelöltjét, akkor az lesz az utód.
Blair 1997-ben, majd 2001-ben megnyerte a választást, és már 2003-ban megígérte Brownnak, a legközelebbi választás előtt átadja neki a helyét. Ez nem történt meg, a miniszterelnök csak hitegette a pénzügyminisztert. Most, amikor az ország újra választásra készül, amelyet májusra várnak, Blair azt veti egykori barátja szemére, hogy aláássa tekintélyét és megbuktatásán mesterkedik. Brown ezzel szemben rámutat: kirekesztették a választási platform előkészítéséből. Valójában mindkettőjüknek igaza van: Brown valóban minden igyekezetével fúrja a miniszterelnököt, az pedig ugyancsak minden igyekezetével háttérbe szorítja őt. Legutóbb már az is szóba került, hogy a tavasszal esedékes kormányátalakítás után Brown elkerül a pénzügyminisztérium éléről. Brown ugyanakkor világosan megmondta, semmilyen más kormányhivatal nem érdekli, csak a pénzügyminisztérium vagy a miniszterelnökség.