„A közöset keresem a szlovák, magyar, zsidó és német múltban”

Nagyőr utolsó bárónője, Czóbel Margit életében ott az egész XX. század. Egy szlovák szerző ír regényt Silvester Lavrík.

A regény részben Czóbel Margit naplóin és levelezésein alapul. Az író ösztöndíjat is kapott arra, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumban kutasson a témáról. Silvester Lavríknak fontos volt az is, hogy személyesen megnézzen Budapesten és Gödöllőn olyan helyszíneket, amelyek fontosak voltak hősei életében. És hogy lássa Mednyánszky László, Czóbel Margit és Katona Nándor Magyarországon őrzött képeit. – Megkerestem azokat a leveleket is, amelyeket Czóbel Margit a nagynénjének, Czóbel Minkának írt. Minka levelei szlovákiai archívumokban vannak, de a válaszok nem, ezeket itt találtam meg Budapesten. Czóbel Margit a magyar mellett német, francia és angol nyelven is levelezett – mondja Lavrík. Hogy milyen érzésekkel fordulnak a szlovákok a magyar örökség felé, arról Silvester Lavrík azt tudja elmondani, hogy ő egész életében erősen érezte a magyar kultúra befolyását. Szepesi származású, és arrafelé multikulturális volt a közeg: magyarok, németek, szlovákok, lengyelek, zsidók, cigányok. – Nekem ez természetes és alapvető. A közöset keresem a múltunkban, nem azt, ami elválaszt. Kultúránkban, nyelvünkben, szokásainkban ott vannak ezek a közös dolgok. Tulajdonképpen az együttműködés új lehetőségei érdekelnek. Szerintem az én generációm mohón keresi a közös múltnak ezeket a nyomait, talán azért is, mert a szocializmus alatt nem esett szó, hallgattak róla. Silvester Lavríknak eddig egy kötete jelent meg magyar nyelven, az Irina és az ördög, ebben novellák szerepelnek. Színdarabot írt Márai Sándorról is, aminek az volt az érdekessége, hogy a magyar szereplők magyarul, a szlovákok szlovákul játszottak az előadásban – 2011-ben mutatták be a Kassai Thália Színházban.