Nagykorú lett a Fonó

Különleges programsorozattal ünnepli 18. születésnapját a Fonó Budai Zeneház.

„Manapság minden második előadó ihletforrásként hivatkozik a népzenére, számunkra pedig fontos, hogy a tiszta forrásnak is teret adjunk. Ez a Fonó küldetése” – zárta a gondolatot Rosonczy-Kovács Mihály.

Talán kevesen tudják, de a Fonó lemezkiadóként is működik. Méghozzá nem is akármilyenként, a világzenét globálisan meghatározó WOMEX legutóbb közzétett top 20-as listáján egyedüli magyar kiadóként szerepel az intézmény. Lajkó Félix Mező című, a Fonó által kiadott albuma pedig második hónapja vezeti az európai világzenei ranglistát, amire még szintén nem volt példa magyar előadó esetében – mutatott rá Horváth László. „Nem zárkózunk tehát a hagyományőrzés elefántcsonttornyába – tette hozzá Rosonczy-Kovács Mihály –, folyamatosan szállítjuk a világ zenei piacára a meghatározó hazai együtteseket, művészeket.”

„A Fonó alapítása óta segítette a mára igazi márkanévvé avanzsált művészeket – tért vissza a kezdetekhez az igazgató. – A 18 év alatt számtalan művész megfordult a Fonóban, kezdte itt, vagy teljesítette ki nálunk a pályafutását: Agócs Gergely, Balázs Elemér, Berecz András, Szalóki Ági, Palya Bea, Harcsa Veronika, Lajkó Félix, Csík János, Ferenczi György, Dresch Mihály, Pál István Szalonna, vagy Borbély Mihály mind-mind meghatározó előadói az intézménynek. Így őket választottuk ki a Fonó arcainak az ünnepi programsorozatra. Tizennyolc estén tizennyolc különleges koncerttel térnek vissza a zeneházba december 31-ig.”

A múlt szombati összművészeti nap után ezen a héten pénteken Palya Bea Szefárd Triója, másnap pedig a Csík Zenekar lép színpadra. Különleges alkalomnak ígérkezik a november 23-i koncert, amelyen négyen: Harcsa Veronika, Szalóki Ági, Gyémánt Bálint és Juhász Gábor alkotnak majd három duót az este folyamán. A következő héten, november 29-én pedig Snétberger Ferenc és Lajkó Félix ad közös koncertet. „Ezek a produkciók a világ bármelyik színpadán megállnák a helyüket” – zárta a programajánlót Horváth László.

„Az ünneplés mellett a nagykorúsággal járó felelősségről sem feledkezünk el – folytatta az igazgató. – Fel kell hívnunk a figyelmet a nehézségekre, amelyeket ez a szcéna önmagától nem tud elhárítani. A Fonó egy markáns brand a hazai zenei életben, ám számottevő állami támogatás nélkül a küldetésünk korlátokba ütközik. Amíg a határainkon túl élő népzenészek, akikre sokan oly büszkén hivatkoznak, a gyógyszereiket nem tudják megvenni, addig nehéz sikerként értékelni a magyar népi kultúra bemutatását hirdető kampányt.”

„Pedig a népzenében páratlan lehetőségek rejlenek – tette hozzá Rosonczy-Kovács Mihály. – Az egész földrész csodájára járhatna a magyar népzenének és néptáncnak, amelyben egyszerre vannak jelen az európai művészettörténeti korok lenyomatai, ám mindezeket mai környezetben tökéletesen lehet használni, amint azt a táncházmozgalom életképessége és sikerei bizonyítják. A minden politikai felhangtól mentes zene nyelve, ahol az évszázados dallamok beszélnek helyettünk, remek kiindulópontja lehet bármilyen kulturális párbeszédnek. Ezt a kincset pedig folyamatosan éltetni kell, de nem bezárkózva döngetni a mellünket, hanem a közös európai kultúra részévé kell tennünk az értékeinket. Így válhatunk a népzenén keresztül Európában büszke magyar polgárokká.”