– Haladjunk sorjában. Hogyan lett éppen ön a BKV első embere?
– A Nógrád Volánnál dolgoztam vezérigazgatóként, és talán jól is végeztem a munkámat. Kisebb-nagyobb sikereket értünk el, egy a sor végén kullogó céget felhoztunk a középmezőnybe. Így juthattam eszébe valakinek Budapesten, amikor találniuk kellett valakit a BKV élére.
– Ki hívta fel először?
– Hatvani Szabó János.
– S másodszor?
– Hagyó Miklós.
– Örült?
– Meseszerűnek tartottam a történetet, eleinte többször is elhárítottam a felkérést, de végül több tárgyalás, győzködés után elfogadtam.
– Milyen tárgyalások voltak ezek?
– Emlékszem, többször is megkérdeztem Hagyót, hogy mi a cél. Azt mondta, sikereket, eredményeket szeretnének felmutatni, jól működő közlekedési vállalatot kell csinálni a BKV-ból.
– Ismertették önnel a cég valós helyzetét?
– Nem volt erre idő, igaz, én azt mondtam nekik, hogy ismerem a vállalatot, mert a Nógrád Volán alvállalkozóként működtetett néhány BKV-vonalat, volt tehát, amibe beleláttam. Így utólag azt kell mondanom, valójában fogalmam sem volt az igazi állapotokról.
– 2006 decemberében szavazott önnek bizalmat a Fővárosi Közgyűlés. Emlékszik az első munkanapjára?
– Aba Botonddal találkoztunk a székházban, ő eléggé megviselt volt, megkezdtük az átadás-átvétel folyamatát. Hamar rájöttem, hogy a BKV helyzete sokkal roszszabb, mint azt bárki gondolhatta volna.
– Miért?
– Azt szokás mondani, hogy a BKV ma is egy szocialista nagyvállalat. Ez nem igaz. A BKV egy feudális nagyvállalat. Hűbérurak, vazallusok. A cég tizenkét kis BKV-ból állt, igazgatóságok voltak, saját döntési jogkörrel, és külön, párhuzamosan intéztek mindent.
– Tizenkétszer?
– Igen. Tizenkét beszerzés, tizenkét munkaügy. Ezzel együtt hosszú ideig nem tudták megmondani, hogy hányan dolgoznak a cégnél. A becslések tizenháromezertől tizenötezerig terjedtek. Nagyon nehéz volt elbocsátani bárkit is, a vezetőknek szenzációs szerződéseik voltak, és foggal-körömmel ragaszkodtak a helyükhöz. Furcsán hangzik, de vezérigazgatóként egy évig a száztizenkettedik voltam a fizetési listán. Azóta nagy botrány lett Szalainé Szilágyi Eleonóra végkielégítéséből. Az ő szerződését 2004-ben írta alá Aba Botond. A többi vezető szerződése is hasonló volt. A munkajog nem ismeri az egyoldalú szerződésmódosítást, ha nem tudtam valakit rendkívüli felmondással elbocsátani, márpedig az nagyon nehéz ügy, akkor nem volt mit tenni. Az igazgatók pedig élet-halál urai voltak. Egy mindennapos példa: ugyanazt a terméket ugyanaz a beszállító más és más áron adta el a különböző igazgatóságoknak, ráadásul nem egyszer, hanem naponta többször szállított, és mindig felszámította a szállítási költséget. Ezeket a lehetőségeket azonnal megszüntettem. Milliárdos nagyságrendű volt a megtakarítás.
– Mik voltak a rövid távú tervei?
– Erről a sajtóból értesült?
– Volt egyébként érdemi beszélgetés Demszky Gábor és ön között?
– Hagyó Miklóssal könnyebb volt tárgyalni?
– Hagyó Miklós önnel is üvöltözött?
– Öntől nem kért tagdíjat?
– Önnek is üzengetett Horváth Évával?
– Horváth Évát ki ajánlotta önnek?
– És Regőczit?
– Hagyónak voltak konkrét kérései?
– Személyi javaslataik is voltak?
– Önt ez nem zavarta?
– A lobbisták között összhang volt?
– Nincs itt ellentmondás?
– És a kudarcokat?
– Hogyan működött a lobbikör?
– Balogh Zsolt elmondta, hogy egy-egy ilyen protekciós közbeszerzésen hiába volt a győztes ajánlat a legkedvezőbb, utólag jöttek mindig a módosítások.
– Ez azt is jelentheti, hogy a polip karjai akár osztályvezető-helyettesi szintig lenyúltak?
– Milyen gyakran ülésezett a lobbikör?
– Mi érdekelte őket?
– Előfordult, hogy ön egy felvetésükre kategorikusan nemet mondott?
– Ám jöttek a lobbisták.
– Mi történt?
– Másra nem mondott határozott nemet?
– Mi zaklatta fel a főpolgármester urat?
– Becslése szerint egy év alatt mennyi pénz folyt ki a BKV-tól olyan szolgáltatásokért cserébe, amelyekre a cégnek nem, vagy nem annyiért volt szüksége?
– A lobbikör elégedett volt önnel?
– Talán üzleti tervük is volt?
– Ki mondta, hogy elégedetlen önnel?
– A saját nevében?
– Amikor hazament egy-egy ilyen beszélgetés után, nem fogalmazódott meg önben a gondolat, hogy ezek az urak esetleg lopnak?
– Balogh Zsolt dátummal említett egy ügyet, amelyben egy informatikai beruházást illetően jelezte neki Hatvani Szabó János, hogy az illető cég határidőt módosít és költséget emel. Hatvani Szabó azt mondta Baloghnak, hogy ön tud erről.
– Nem merült fel soha a lobbikörben, hogy túl sok a kommunikációs, tanácsadói szerződés?
– Ön vitt valaha korrupcióból származó pénzt politikusnak vagy bárkinek?
– Semmit nem tudott arról, hogy mi mehet az ön alatt lévő vezetői szinten?
– A lobbikörben nem kérdezte meg, hogy a pénzek hová mennek?
– Keményen próbálom elhinni, hogy politikusoktól nem kapott konkrét kéréseket, de nem nagyon megy.
– Hagyó Miklós néha azért bejelentkezett?
– Például mi?
– Mi az az adalékanyag?
– És tényleg?
– Tehát Demszky Gábor telefonon azt mondta, hogy a BKV egy konkrét cégtől rendelje meg ezt a konkrét terméket.
– Ez mekkora kiadást jelentett a BKVnak?
– Az effajta ügynöki tevékenység ön szerint beletartozik egy főpolgármester munkakörébe?
– Hívta még Demszky ilyen ügyekben?
– Ez a Sawyer-Miller Group bonyolította Demszky kampányait.
– Elintézte neki?
– Miért?
