– Önt szeptember közepén választotta meg alapjogi biztosnak a parlament. Munkába lépésekor milyen körülményekkel találkozott, tervez-e változtatásokat?
– A hivatalba lépésem nem okozott különösebb megrázkódtatást a szervezet életében. Az elmúlt csaknem két évtized alatt az ombudsmani hivatalban szakszerű ügymenet alakult ki, jelenleg jól képzett, felkészült jogászok dolgoznak itt. Véleményem szerint ami jól működik, azt nem érdemes megváltoztatni, nagyobb módosításokra nincs szükség.
– Ön – 1995 óta – a negyedik az alapjogi biztosok sorában. Elődei, Gönczöl Katalin, Lenkovics Barnabás és Szabó Máté, más-más stílust képviseltek. Milyen karakter kialakítására törekszik?
– Leginkább azt szeretném, ha a munkánk 95 százalékát kitevő mindennapi jogvédő tevékenység nagyobb hangsúlyt kapna a nyilvánosság előtt. Jobban kifejezésre jutna, hogy a kiszolgáltatott rétegek sérelmei orvoslást találhatnak hivatalunk segítségével. Úgy gondolom, hogy a sokszorosan hátrányos helyzetű emberek olykor az egyébként nyitva álló más jogvédelmi lehetőséget sem találják meg, vagy ha mégis, nincs pénzük rá, hogy jogi képviselőt fogadjanak.
– Elődje, Szabó Máté egyszer azt mondta: az ombudsmant gyakran azok keresik meg, akiknek már van bizonyos felkészültségük, hogy panasszal éljenek. Ön ezt másképp látja?
– Kétségkívül akadnak intellektuális panaszkodók. Ők rendszerint tisztában vannak azzal, hogy olyan joghézagra bukkantak, amit hagyományos eszközökkel nem lehet áthidalni. Ezért keresik meg az ombudsmant. A hivatalba lépésem óta eltelt idő alatt azonban azt tapasztaltam: a panaszok többsége segélykiáltás, amely a legmélyebb nyomorból jut el hozzánk. Az egészségügyi ellátás, a börtönök világa, az adójogi ügyintézés és az iskolai konfliktusok jellemzői egyaránt feltárulnak előttünk. A beadványok az élet minden területét, részletét érintik a bölcsőtől a koporsóig.
– Ehhez kapcsolódva: mikor zárul le az a vizsgálat, amely az úgynevezett szociális temetés témakörében indult, és arra adhat választ, hogy megfelel-e az alaptörvénynek a nemrégiben elfogadott jogszabály? A rendelkezések szerint a hozzátartozók bizonyos esetekben maguk is kötelesek lennének részt venni elhunyt rokonuk eltemetésében.
– Az elemzés folyamatban van, s néhány héten belül befejeződik. Egyelőre annyit mondhatok el, hogy a hozzánk küldött jelzés nem alaptalan. Látok bizonyos aggályokat, de konkrét véleményt még nem fogalmaznék meg.
– Parlamenti meghallgatásakor ön az alkotmányügyi bizottságban azt mondta: olyan esetekben kéri majd az Alkotmánybíróságtól a jogszabályok vizsgálatát, amelyekben szinte bizonyosra vehető, hogy elfogadják az érvelését. Az előző biztos nagyobb aktivitást mutatott.
– Kétfajta irányzat, iskola van ebben a kérdésben. Az egyik – amit az előző ombudsman követett – azt képviseli: a sikertelen alkotmányjogi beadványok is fontos társadalmi kérdésekre, feszültségekre hívhatják fel a figyelmet. Az esetleges alkotmánybírói különvélemények ugyanis idővel általános állásponttá válhatnak, igazolhatják az alapjogi biztos fellépését – így hozzájárulhatnak a jog fejlődéséhez. Az én felfogásom ettől különbözik. Szerintem érdemes a beadványok találati arányát javítani, mert ez előmozdíthatja, hogy az ombudsman felszólalását a legkomolyabban vegyék.
Kulcsár Anna
A teljes interjút a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatja.
