Ákos a damaszkuszi úton

Idáig jutott: éhes kecske vonyító farkasok között.

Volt miniszterekből és államtitkárokból verbuválódott az a V21 névre hallgató csoport, amelynek tagjai közül tizenheten tenyerük viszketésétől űzetve, nyílt levélben tiltakoznak a felhatalmazási törvény megszavazása ellen. Azt kérik a képviselőktől, hogy ne mondjanak le a rájuk ruházott felelősségükről, valamint aggályukat is meglobogtatják kommunikéjükben a szólás- és sajtószabadság korlátozását illetően.

Noha a köztudatban az él róluk, a remek csapatról, hogy gazdasági és pénzügyi észosztásra, nem pedig politikai röpcédula terjesztésre hordta össze őket a szél, most mégis rendhagyó és nyilvános fürdőt vesznek, a vírus jegyében “egybesült” ellenzék vélemény-szennyében.

Ha aláíróként Róna Péter, Bárándy Péter, vagy Göncz Kinga nevét olvasom, hát az legfeljebb vállrándítást érdemel, de amikor a tizenhétből hat tiltakozóról derül ki, hogy néhai Antall József miniszterelnök úr politikai istállójának köszönhetik feltörekvésüket elfog a szánalom: Pusztai Erzsébet, Jeszenszky Géza, Raskó György, vagy éppen Bod Péter Ákos. Vélhetőleg annak idején sok mindenre megtanította Önöket Antall József, Für Lajos,vagy Szabad Gyuri bácsi, de arra biztosan nem, hogy némi közéleti fürdőzésért cserébe, szánalmas módon a kormány ellen és a Gyurcsány Ferenc vezette ellenzék mellett buzdítsanak.

Bod Péter Ákos uram! Addig lökdösődött – egykori pár társaival együtt – a damaszkuszi úton, amíg idáig jutott: éhes kecske vonyító farkasok között. Azok a szép napok címmel 2004-ben megjelent interjúkötetem egyik szereplőjeként, hadd idézzek Öntől: “Számomra Antall József az egyértelmű zsinórmérték. Engem az utókor nyugodtan elkönyvelhet antallistának, vállalom.” /Emelje le a könyvespolcáról, ha kételkedik az egykori MDF-es Ipari és Kereskedelmi miniszter szavaiban, a mai Bod Péter Ákos./

Ha még közöttünk lehetne a keresztény-nemzeti zsinórmérték, a máig köztiszteletben álló Antall József miniszterelnök úr, vajon “viszont vállalná” Önt és önöket?