Néhány éve történt, hogy egy asszony, otthonából elmenet még egyszer meggyújtotta az ajtófára függesztett adventi koszorút. Mire hazaért, leégett a háza. Életre szóló lecke lehetett neki, hogy soha ne cserélje össze a különböző időket, kronoszt és kairoszt. Ha gyertyát gyújtasz, maradj a közelében. Nézd a láng falon imbolygó árnyékát, melegedj a fényénél. Ne azért ne hagyd ott az adventi koszorú égő gyertyáit, mert veszélyesek. Azért ne hagyd ott, mert a gyertyagyújtás – talán az áramkimaradást leszámítva – többnyire maga is megszentelt mozdulat.
Advent négy vasárnapja: fékek a rohanásban. Ilyenkor meg kell állni a kronoszidő zavaros, erős sodrú folyamában, és kikapaszkodni a kairoszidő szigetére. Tanulj meg várakozni akkora türelemmel, mint a kezüket elmélyülten a hasukban növekvő életre tevő asszonyok. Ahogy ők az ezer titkot rejtő megszületendő gyermekükre gondolnak, úgy készülj fel lélekben Krisztus születésére. Felejtsd el a kronoszidőben taposók télfaötleteit. Add magad oda a várakozásnak, adj alkalmat a jelennek, hogy múltad és jövőd összeölelkezhessen benne.
Éld át az időből kiragadható pillanatokat. Nincs belőlük sok.
