Kósa ma már úgy látja, nem kellett volna azt mondania, hogy az alapítványi pénzek elveszítik közpénz jellegüket, ugyanakkor meggyőződése szerint „az alapítványok kultúra-, tudomány- és oktatástámogató tevékenysége jó cél, zömében támogatható döntéseket is hoztak, a mecenatúra pedig még Surányi György szerint is bevett gyakorlat az európai jegybankoknál”. Igaz, nyilvánosan kellett volna dönteni a támogatásokról, s akkor „legfeljebb arról menne most a vita, hogy ide kell-e a pénz vagy amoda”.
A Varga Mihály nemzetgazdasági tárcavezető által jegyzett törvényjavaslatról – miszerint az állami cégek üzleti adatai nem lennének nyilvánosak – is elmondta a véleményét: amennyiben szabadon hozzáférhető volna minden információ, az olyan piaci versenyhátrányt jelentene, amellyel eleve veszteségre ítélnék őket, ez pedig a közvagyonnal való felelőtlen gazdálkodás lenne.
