Nényei elmondta, soha többé nem akar tankönyvet írni, számára az OFI-s munka a műfaj válságáról szólt. A volt fejlesztő kérdésre azt is elmondta, lehet, hogy naiv, de ő nem tud mindent politikai szempontból értelmezni, ezért is vállalta el a feladatot.
Az eseményen az OFI egyik lektora is a közönség sorai közt ült. Ő arról beszélt, hogy munkáját nehezítette az, hogy a javító szándékú javaslatait sokszor nem fogadták meg, míg „másoknak minden sóhaja átment”. A Magyar Nemzet kérdésére, miszerint hányasra értékelné a tankönyvfejlesztők munkájának végeredményét a kritikák tükrében, Nényei úgy válaszolt: nem tudja, milyen osztályzatot adna, de „szerinte nem lettek jók”. Lapunk másik kérdése az volt: elnézve a kialakult helyzetet, visszaállítanák-e a tankönyvpiac szabadságát, Nényei azt felelte: nyilvánvalóan neki semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy csak állami könyveket lehessen kapni. Azt is hozzátette, bár Hoffmann Rózsa már nincs döntéshozói pozícióban, de ha besétálna a terembe, neki is azt mondaná, hogy „kedves Rózsa, nyugodtan állítsák vissza a tankönyvszabadságot”. Az OFI-s lektor nem kívánta osztályzattal értékelni a munkáját, úgy látja, lettek jó és rossz könyvek is. Ő is hangsúlyozta, természetesen visszaállítaná a tankönyvválasztás szabadságát. Ugyanakkor megjegyezte: ennek a kérdésnek kulcseleme volt a tankönyvek akkreditációja, ami régen sem működött jól, mert „átengedett olyan könyveket, amelyeket botrányok követtek”, és némely korábbi könyvben súlyosabb erkölcsi és szakmai hibák voltak, mint a mostani kísérletiekben.
