Nyugat-európai országokban a nemesi réteg ma is birtokolja családjának régi építményeit, a folytonosság biztosítva van. Jellemzően anyagi források is rendelkezésre állnak ahhoz, hogy magánvállalkozások keretében működtessék ezeket, vagy már régen megtalálták a társadalmi hasznosítás egyéb formáit, és például jól felszerelt kórházak működnek bennük.
Magyarországon – és a térség országaiban – megszakadt a fent említett folytonosság, amely szervesen, egymásra épülő apró változások segítségével biztosíthatta volna a kastélyok továbbélését is. Személyes véleményem szerint a magáncélra készült épületek legmegfelelőbb hasznosítási módja éppen a magáncélú hasznosítás lenne – még ha ez éppen abban is nyilvánulna meg, hogy közcélra ajánlják fel őket –, ehhez azonban hiányzik az a pénzzel és ízléssel rendelkező társadalmi réteg, amely eredeti karakterükhöz méltóan működtetni tudná a régi kastélyokat.
