Minden együtt volt tehát egy jóízű Orbán, takarodjhoz. Nem is ez a baj. Szabad országban szabad emberek azt csinálnak, amit szabad. Nyugodtan lehet demokráciát követelni ebben a borzalmas diktatúrában, amiről aztán az elnyomott sajtó részletesen beszámolhat, különösen derűsen szemlélődő zenbuddhista rendőrök között. A dühös nénik szeme világa nem forgott veszélyben, hál' Istennek.
A baj az, hogy nem az a rock and roll, hogy halott egereket hajigálunk héccázér. A megvilágosodás pillanata az lesz, amikor az egybegyűltek nem a legújabb kütyükért állnak sorba, mint a konzumidióták, hanem összegyűjtik az összes vackot egy szép nagy halomba, és megmelegednek mellette. Amikor rádöbbennek, hogy mennyi drága időt pazaroltak a HR-esek, az adóhivatal és a titkosszolgálatok eldorádójára, exek felkutatására, értelmezhetetlen, soha többé meg nem nézett fotográfiák küldözgetésére, szánalmas félrekefélések megszervezésére, alsógatyás képek eljuttatására mások feleségének, aljas, névtelen, gyáva „kommentek” írására magukat markolászva a magány sötétjében, amikor újra beszélgetni kezdenek a családjukkal, a kocsmában és a buszon. Amikor kimennek a Napra.
Kezdetnek persze ez sem volt rossz. Zuckerberg népe ugyanis ezidáig meglehetősen inaktív volt, hogy finoman fejezzük ki magunkat. A szemkilövetéstől a függetlenedési próbálkozásokig bezárólag semmi, de semmi nem érte el az ingerküszöbüket, semmi, ami ebben a hazában történt. Most, hogy a Zorbán odapottyantott egyet az oltárukra és káromolni merészelte az istenüket, legalább előmásztak egy kicsit a virtuális térből, bele az életbe. Talán nem fáztak meg nagyon ebben a csúnya időben.
Viszont falun elég nagy baj lesz, nem tudom hogy fér bele a vidékfejlesztési koncepcióba. Ugyanis ha a kis szolgáltatók bedobják a törölközőt, egyáltalán nem lesz internet, mivel a nagyok egész egyszerűen képtelenek ellátni a feladatukat, ha rajtuk múlna, például a komplett Káli-medencében, de a Balaton-felvidék nagy részén a mai napig maximum a halászhálót nézegetnénk, de már azt sem.
