Miért radikalizálódik egy amerikai muszlim?

Nem élnek rosszul és nem is képzetlenek az amerikai muszlimok, mégis kikerült közülük egy Omar Mateen.

Helyi idő szerint vasárnap hajnalban a 29 éves, afgán származású Omar Mateen a Pulse nevű orlandói szórakozóhelyen egy amerikai AR–15 típusú félautomata gépkarabéllyal 49 embert megölt és több mint 50-et megsebesített. A Közel-Keletet feldúló és európai terrorcselekményekért felelős Iszlám Állam közölte, hogy Mateen hozzájuk tartozott. Mivel korábban Európa példáján keresztül láthattuk, hogy általában a szegényebb, a társadalom perifériájára szorult bevándorlók leszármazottai követnek el terrorcselekményeket, ezért is érdemes áttekinteni, hogy milyen helyzetben van ma az amerikai iszlámhívő kisebbség.

Donald Trump révén egy olyan országban sikerült kampánytémává tenni a muszlimok státuszát, ahol az arányuk jelentősen elmarad attól, amit Nyugat-Európa egyes országaiban tapasztalhatunk. Egy 2015-ös felmérés szerint nagyjából 3,3 millió muszlim élt a világ legerősebb hatalmának területén. Persze van különbség az egyes államok között is, New Jersey-ben például a számuk eléri a teljes lakosság 2-3 százalékát is.

A Pew Research Center felmérése alapján – ami egy modell segítségével próbálta kiszámolni az egyes kisebbségek számának növekedését vagy csökkenését – azt látni, hogy 2050-re a muszlimok mintegy 8,1 millióan lesznek, ami a teljes lakosság 2,1 százalékát éri, ezzel pedig a második helyet foglalják majd el a keresztények után a vallási csoportok között. Érzékeltetésül: az Egyesült Királyság lakosságának már most 4,5, a német populációnak pedig 5 százalékát teszik ki a muszlimok, akiknek jellemzően jobbak is a termékenységi mutatóik a többségi társadalomnál, vagyis a hányaduk egyre nagyobb lesz.

A politikai korrektségen gyakran két lábbal taposó Donald Trump ugyanakkor könnyen lehet, hogy tudatosan beszélt arról az amerikaiaknak, hogy figyeltetni kéne a mecseteket, regisztrálni kellene az amerikai muszlimokat, és nem lenne szabad többet beengedni közülük az Egyesült Államokba, amíg nem tisztázódik, hogy mi folyik az országban. Egy két évvel ezelőtti kutatás ugyanis rávilágít, hogy az amerikaik számára a muszlimok alkotják a legkevésbé kedvelt vallási felekezetet. Nullától százig kellett értékelni a különböző vallásúakat aszerint, hogy mennyire kedvelik őket, a muszlimok a sor végén kullogva 40 pontot kaptak, még az ateisták is előrébb végeztek, 41 ponttal. A legnépszerűbbnek egyébként 63-62 és 61 ponttal a zsidók, katolikusok és evangélikusok bizonyultak. Igaz az is, hogy a muszlimok a fiatalok körében népszerűbbek, és aki találkozott már muszlimmal, az nagyobb valószínűséggel nyilatkozott pozitívan róluk.

2011-es adatok szerint – ezek a legfrissebbek – az oktatás terén nincsenek különösebb hátrányban az Egyesült Államokban élő muszlimok a többségi társadalomhoz képest. Míg ebből a kisebbségből mintegy 26 százalék végez a felsőoktatásban, ugyanez az adat a teljes népesség körében 28 százalék. Az Economist elemzése rámutat, hogy az amerikai muszlimok jóval kevésbé vannak lemaradva az átlag amerikaiaktól megélhetés és életkörülmények terén, mint egyes Nyugat-Európában élő társaik, például a brit textiliparban annak idején elhelyezkedő pakisztániak.

Származás szempontjából az amerikai muszlimok jóval széttagoltabbak európai társaiknál. A már említett 2011-es felmérés úgy találta, hogy 77 ország leszármazottai alkotják az amerikai iszlámhívők közösségét, ami jelentős eltérés az öreg kontinensen tapasztalható viszonyokhoz képest. Szinte minden bevándorlási célországként nyilvántartott nyugat-európai államban megtalálható ugyanis egy-két domináns csoport: a franciáknál például a marokkóiak és az algériaiak, vagy a hollandoknál és a németeknél a törökök. A vallási viszonyokat firtató felmérés rámutat: az amerikai muszlimok nagy része elfogadja, hogy az iszlámnak többféle értelmezése is létezhet.

Talán mindezek az okok is közrejátszottak abban, hogy noha az elmúlt években az Egyesült Államok is több, muszlimok által elkövetett terrorcselekménynek esett áldozatául, ezeknek elsöprő többségét egyetlen vagy maximum két ember követte el – 2001. szeptember 11-én nem helyi lakosok térítették el a gépeket –, szemben például a kiterjedt koordinációt és népes terrorsejtet igénylő párizsi és brüsszeli támadásokkal.