Netanjahut segítik a társadalmi átalakulások

Kevesebb mint egy héttel az izraeli előre hozott választások előtt úgy tűnik, Benjamin Netanjahunak minden esélye megvan rá, hogy ötödjére is elfoglalja a miniszterelnöki széket.

A kormányfő és Likud pártjának jelöltjei egy választási plakáton. Bibi ötödszörre is nekifut Fotó: REUTERS/Ammar Awad

Kevesebb mint egy héttel az izraeli előre hozott választások előtt úgy tűnik, Benjamin (Bibi) Netanjahunak minden esélye megvan rá, hogy ötödjére is elfoglalja a miniszterelnöki széket, ezzel pedig Izrael leghosszabb ideig hivatalban lévő vezetője legyen. A Times of Israel című lap portálján tegnap ismertetett, az Izraeli Demokrácia Intézet által végzett közvélemény-kutatás szerint a jelenlegi kormányfőt a választók 42,5 százaléka támogatja, míg leg­esélyesebb kihívója, a Netanjahu leváltására szövetkező Kék-Fehér pártszövetség jelöltje, Beni Ganc a voksok 40 százalékát kapná meg.

A különbség ugyan elenyésző, és az is igaz, hogy hivatali ideje alatt még senki nem közelítette meg Netanjahu népszerűségét olyan mértékben, mint most az egykori vezérkari főnök. Az elemzés rámutat: míg a jelenlegi kormányfőt jellemzően a fiatalok támogatják, addig Ganc az idősebb, 65 év feletti választók körében népszerű. A 18-24 évesek 65 százaléka azonban ­egyöntetűen Netanjahura szavazna, és csak 17 százalékuk voksolna Gancra.

A héten közzétett más közvélemény-kutatások szintén arra az eredményre jutottak, hogy a miniszterelnök pártja, a jobbközép Likud megerősítheti pozícióját az izraeli parlamentben, a kneszetben, míg a baloldal tovább gyengülhet. Egyes kutatások szerint a Likud akár az elmúlt évek legnagyobb győzelmét arathatja jövő héten, és 42 képviselői helyet is szerezhet a 120 tagú gyűlésben.

A kormányfő és Likud pártjának jelöltjei egy választási plakáton. Bibi ötödszörre is nekifut
Fotó: REUTERS/Ammar Awad

A Times of Israel rámutat, noha az Izrael állam függetlenségének 1948-as kikiáltása utáni 29 évben szüntelenül a baloldal irányította a zsidó államot, nyolc egymást követő választást is megnyerve, az elmúlt két évtizedben a Munkapárt, de inkább általánosságban az egész baloldal válságba került. Az elmúlt 17 évben a baloldali erők képtelenek voltak kormányra kerülni, 1999 óta pedig egyetlen miniszterelnököt sem adtak az országnak, miközben a Likud és annak természetes – többnyire a jobboldali és a vallásos pártokból álló – szövetségesei rendszerint megszerzik a 61 széket jelentő többséget.

Ugyanakkor a baloldal válságára nem a sikertelen izraeli–palesztin béketárgyalásokban vagy a biztonságpolitikában kell keresni a választ, sokkal inkább a demográfiai adatokban. Izrael társadalmi összetétele ugyanis rendkívül nagy változásokon ment keresztül az állam megalapítása óta, egyrészt az országba irányuló bevándorlással, másrészt az etnikai összetétel megfordulásával.

A 2015-ös választások elemzése például megerősítette azokat a korábbi felvetéseket, miszerint a zsidók egyik nagy etnikai csoportját kitevő, Észak-Afrikából vagy a közel-keleti országokból Izraelbe költöző szefárdok és a folyamatosan növekvő népességű ortodoxok társadalmi jelentősége sokat nőtt az elmúlt évtizedekben. Izrael alapításakor ugyanis az ország lakosságának mintegy 80 százalékát a kelet-európai származású világi, illetve askenázi zsidók tették ki, az elmúlt hetven évben azonban az askenáziak társadalmi többsége eltűnt; ma már az izraeli zsidók 50 százaléka más közösségből való. Kutatások azt is bizonyítják, hogy a zsidó államba érkező első és második generációs bevándorlók mintegy 45 százaléka a jobboldali pártokkal szimpatizál, miközben a baloldal csak 30 százalékuk szavazatára számíthat.