A főigazgató hangsúlyozta:
a Műcsarnok mögött olyan művészek, mecénások és közéleti szereplők együttműködése állt, akik felismerték a vizuális kultúra társadalomformáló erejét.
Úgy fogalmazott, hogy ez az örökség ma is kötelez, hiszen egy olyan intézményről van szó, amely képeken keresztül tanít gondolkodni, és amelynek működése egyszerre művészi, morális és tudományos felelősség. A szabadtéri tablókiállítás így nem csupán múltidézés, hanem a jelen és a jövő felé mutató gesztus is: annak bizonyítéka, hogy a Műcsarnok 130 év után is élő, alakító része a magyar kulturális életnek.
