„Valahogy mindig is vonzott a színpad” (X)

Idén is tíz tehetséget díjazott magyar zeneművészet kategóriában az MVM Zrt. november 26-án. Fürjes Anna Csenge operaénekesként kapta meg a harminc év alatti korosztály legrangosabb elismerését, a Junior Prima Díjat. A fiatal művésszel többek között a mestereitől kapott útmutatásról, a díj fontosságáról, valamint szerepálmairól beszélgettünk. Lapunknak azt is elárulta, mit tesz azért, hogy az opera műfaját minél szélesebb körben megismertesse az ifjúsággal.

Fotó: Facebook

– Meglepetésként ért, és nagy öröm volt, mikor megtudtam, hogy idén én is a díjazottak között vagyok. Ahogyan a Junior Prima Díj leírásában is olvasható, ez a legnagyobb elismerés, amit egy harminc év alatti fiatal itthon kaphat, és elképesztően nagy boldogság számomra, hogy beállhattam azoknak a sorába, akik az elmúlt években megkapták ezt a díjat. Ráadásul az egyetem elvégzése után – ahol megszoktuk, hogy minden félévben értékelik az addigi munkánkat – lényegesen kevesebb visszajelzést kapunk, így számomra nagyon fontos és kiemelkedően értékes megerősítés, ez a szakma kiválóságai által odaítélt díj.

– A díjazott fiatal zeneművészek kitűnő népszerűsítői a komolyzenének. Operaénekesként mit tud tenni azért, hogy kimondottan az ifjúság minél szélesebb körben megismerje és megkedvelje az operát?

– Nagyon szeretek gyerekeknek, fiataloknak énekelni. Gulyás Dénes például minden évben Varázsfuvola előadásokat szervez a Klassz a pARTon fesztivál keretein belül. Ezeken én is többször részt vettem már, mindig nagy sikerük van. És nemcsak a gyerekek, hanem a szüleik is nagyon élvezik. Szerintem a hasonló, interaktív játékokkal lehet a legkönnyebben megszerettetni a fiatalokkal az opera világát. Hiszen belőlük lesz majd később az operalátogató közönség. A Zeneakadémia is szokott szervezni ifjúsági előadásokat, Liszt- kukacok Akadémiája néven futnak, ezeken is többször énekeltem már. Nagy szeretettel ajánlom azoknak, akik a zene iránt érdeklődő fiatalokkal foglalkoznak.

– A Magyar Állami Operaház szervezésében februárban debütált az Erkel Színházban, Ponchielli Gioconda című operájában Laura Adorno szerepében. Amikor újra kinyithatnak a kulturális intézmények, milyen szerepekben láthatja a közönség?

– Remélem, hogy tavasszal már teljes erőbedobással fogunk működni. Áprilisban Parsifal premierünk lenne az Erkel Színházban, illetve a hónap végén és májusban Francis Poulenc, A kármeliták című operájában Megtestesülésről nevezett Marie anya szerepébe bújnék. Június 25-én és 27-én pedig a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lesz Carmen premierünk, amelyben Mercédèst alakítom.

– Az idei év mindenkinek rendkívül nehéz, megpróbáltatásokkal teli a járványhelyzet miatt. Hogyan élte, éli meg ezt az időszakot művészként?

– Különösen nehéz volt számomra, főleg az első hullám idején, mert a legfontosabb, utolsó egyetemi, illetve az első operaházi félévemet formálta át teljesen a vírus. Elmaradtak a diplomaelőadásaink, versenyek, színházi előadások, minden. Azt gondolom viszont, hogy a tanárok nagyon gyorsan és remekül oldották meg a helyzetet. Rengeteg olyan dologra volt így időm, amire máskor a próbák, koncertek miatt kicsit kevesebb jut. Sok szerepet megtanultam, kielemeztem, számos előadást megnéztem felvételről, és azóta is igyekszem minél többet gyakorolni.

– A közeljövőben az operairodalom mely szerepeit szeretné eljátszani?

– Nehéz kérdés ez, igyekszem nem túl nagy fába vágni a fejszémet. Vannak nagyon szép szerepek, amiket szívesen énekelnék, például Suzukit a Pillangókisasszonyból, vagy második dámát a Varázsfuvolából, ezek nem túl megterhelőek fiatalon sem. Nagyobb szerepek közül pedig nagyon szeretnék majd a következő években Carment énekelni, esetleg Charlotte-ot. És persze későbbre is megvannak a nagy szerepálmaim, de ez még a jövő zenéje.

További információk: mvmjuniorprima.hu.