Eredetileg csak néhány Google-dolgozó szabadidős projektje volt a Google Art Project, akik elgondolkodtak azon, hogyan lehetne a világ egyik legértékesebb webes vállalata a kultúra motorja is. Zsebükben volt már rég a piacvezető keresőtechnológia, épp csak a szikra hiányzott a megfelelő bevetéshez. És mert az információs társadalom kerekei villámgyorsan forognak, ezzel párhuzamosan az új idők új szelére figyelő közgyűjtemények vezetői is éppen elkezdték felismerni, hogy múzeum alatt az interneten csüngő kultúrafogyasztók már nem valami poros, vitrines elefántcsonttornyot képzelnek el. Élményt várnak. Átélhetőséget.
A törekvések a Google Art Projectben találkoztak, amely nem más, mint egy hatalmas virtuális múzeum, egy globális kiállítás fokozatosan bővülő tartalommal. Több mint a földkerekség kultúrkincseinek digitális katalógusa – az Art Talks néven indított, élőben közvetített virtuális tárlatvezetések a nézelődésnél többet is nyújtanak. Eddig több mint hárommillió felhasználó csatlakozott a projekt közösségi oldalához, amelynek tagjai csoportos videobeszélgetéseken, tárlatvezetéseken is részt vehetnek a világ vezető múzeumainak szakértőivel. Csak jó netkapcsolat kell, és egy esős tavaszi délutánon akár át is ruccanhatunk mondjuk a pompás versailles-i kastélyba, hogy a kilincsek díszítésétől az ablakokból nyíló látványig mindent alaposan megcsodálhassunk. Az élmény vetekszik az élő bejáráséval, a minden korábbinál részletesebb nagyítás ugyanis a távolság ellenére valójában részletgazdagabb közelségbe hozza a tárgyakat, mint ha szabad szemmel figyelnénk meg őket.
Mára négy hazai múzeum összesen több mint 350 műkincsét nézheti meg a világon bárki az interneten. Magyarországról elsőként tavaly áprilisban a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum került be a Google Art Projectbe, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és az Iparművészeti Múzeum csatlakozásával pedig olyan kincsek váltak tegnaptól elérhetővé, mint Babits Mihály írógépe, József Attila Thomas Mann üdvözlése című versének kézirata, Rippl-Rónai József Vörös ruhás lány című alkotása, és számos más, eddig részben múzeumi raktárban féltve őrzött kincs. A Nemzeti dal ceruzával íródott kézirata igazi kuriózum, hiszen a közönség az állagóvás érdekében évtizedek óta nem láthatta. Most akár rá is nagyíthatunk az áthúzásokra, javításokra, elemezhetjük Petőfi kézírását. Vagy épp nézhetünk vele farkasszemet. Legismertebb és leghitelesebbnek tekintett képmása egy 1845-ben készült dagerrotípia, amely szintén felkerült az internetre a PIM kiemelt különgyűjteményéből.
Petőfi legismertebb és leghitelesebbnek tekintett képmása egy 1845-ben készült dagerrotípia, amely most szintén bekerült a globális kiállítás kínálatába
Fotó: Máté Péter
Legalább ennyire érdekes Babits Mihály jelképpé lett írógépe. Dolgozószobáját múzeumként akarták megőrizni, de 1945-ben, Budapest ostroma idején bombatalálat következtében elpusztult minden, híres könyvtára is leégett, csak ez a sokat látott írógép menekült meg. Erősebb szimbóluma a kulturális hagyományok törékenységének és továbbélésének ezer szónál. Az Iparművészeti Múzeum globális kiállítást gazdagító 103 műtárgya közül a Vörös ruhás lányon kívül kiemelkedik egy brüsszeli tervezésű, reneszánsz kárpit, Ausztriai Margit udvari festője, Jan van Roome alkotása (Jézus születése, 1520), amely világszerte számon tartott, féltett kincs.
A felületen bárki szabadon böngészhet, de ha nem akar elveszni a több ezer műalkotás között, a Google Art Project fokozatosan fejlesztett alkalmazásai segítségével személyre szabott galériát is készíthet – csak egy saját Google-fiók kell hozzá. Az alkotásokhoz a látogatók megjegyzést fűzhetnek, jegyzeteiket megoszthatják másokkal. Eddig világszerte több mint háromszázezer ilyen saját galéria készült. Ehhez képest az már nem is tűnik nagy dolognak, hogy a Google Street View segítségével már 46 külföldi múzeum épülete is bejárható.
