Elhunyt Józsa Imre

A színész súlyos beteg volt. A színház volt a második otthona.

Súlyos betegség után, hatvankét évesen távozott Józsa Imre színművész. A halálhírről a 24.hu, illetve annak nyomán az Index számolt be.

A színész hosszú ideig a József Attila Színház társulatának tagja volt, de már régóta nem állt színpadra. 1988-ban Jászai Mari-díjjal, 1997-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki. Színpadi szerepei mellett gyakran feltűnt filmekben is, és szinkronszínészként is nagy népszerűségre tett szert.

Józsa Imre 1954. március 18-án született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett, majd népszerű színpadi színész lett. Játszotta többek közt Liliomfit, Poloniust a Hamletben, Valkay tanár urat a Légy jó mindhaláligban, Gremiót A makrancos hölgyben és Dub hadnagyot a Svejkben. Olyan tévéfilmekben bukkant fel, mint A nagyenyedi két fűzfa, a Linda és a Szomszédok sorozat vagy az ismert showműsor, a Gálvölgyi Show.

Népszerű szinkronszínész volt, az ő hangján szólalt meg több filmben is Nicolas Cage (A szikla, Con Air, Varázslótanonc). Ő volt Hubert Gruber hadnagy a Halló, hallóban, C-3PO a Csillagok háborújában, Dr. Mark Greene a Vészhelyzetben és Garrison tanár úr a South Parkban. Hallhattuk A vágy villamosában Marlon Brando szinkronjaként, a Brian élete több szereplőjeként vagy a Táncoló talpak Ramonjaként.

Filmekben is gyakran felbukkant: szerepelt a Magyar vándorban (2004), a Tibor vagyok, de hódítani akarokban (2006), az Igazából apában (2009) és a Gondolj rámban (2016).

Józsát közleményben búcsúztatták színésztársai, Háda János, Vándor Éva és Újréti László is. Mint az 1967 óta a József Attila Színházban játszó Újréti írta: „Ma először meggyújtok egy mécsest Imre asztalánál, nagyon fájdalmas lesz az elkövetkezendő időszak számomra, hiszen nemcsak kollégák voltunk, hanem a magánéletben is jól megértettük egymást. Azt hiszem, én vagyok az, akivel ő a legtöbbet játszott, rengeteg darabban szerepeltünk együtt. Nem lesz egyszerű színpadra állni ma este, ugyanis a Stúdióban játszunk, ahol olyan emlékezetes darabokat játszottunk együtt, mint Csehov Manója, vagy Kundera Jakab és az ura című darabja. Ő volt Jakab, én voltam az Ura, kultikus előadás volt. Nem is találom a megfelelő szavakat, bár tudtuk, hogy beteg – noha ezt ő mindig a magánügyének tekintette – bizakodtunk az utolsó pillanatig. Nagyon megrázó volt, amikor a nyáron az életműdíjat kapta, említette nekem: hogy úgy érzi, nincs tovább...”

Szenvedélyesen szeretett játszani

A József Attila Színház közleményt adott ki, kijelentve: Józsa Imre szenvedélyesen szeretett élni és szenvedélyesen szeretett játszani. A színház nem munkahely volt számára, hanem a második otthon.

„Kitartását, hűségét, odaadását az itt eltöltött 34 év bizonyítja. Nincs olyan hely, nincs olyan zug, ahol ne járt volna, és ahonnan ne hiányozna mostantól mindig” – írják a művészről, aki az előző évadban még játszott a színpadon. Józsa Imre számtalan előadást vitt sikerre, „játszott a Kölyökben, a Me and My Girlben, a Makrancos hölgyben, az Egy csók és más semmiben. Ő volt a Szabadsághegy Károlykája, a Liliom Ficsúrja, A csoda Zöld Gézája, a Légy jó mindhalálig Valkay tanár ura. Ő volt a Balfácánt vacsorára Chevalja” – sorolják emlékezetes alakításait a színház közleményében. (MTI)