A jövőkutatás nem azt jelenti, hogy a hasunkra ütünk, bemondunk valamit, majd csak megvalósul abból egy-két ötlet. Autógyárak, informatikai cégek komoly szakembereket alkalmaznak azzal a céllal, hogy kifejlesszék az évtizedek múlva nagy számban, jelentős haszonnal eladható termékeket. A vásárlók majdani igényeit kitalálókon múlik a cég sikeressége.
Magyar Hollandia
Ha a jövőbelátást egész társadalmakra terjesztjük ki, jóval komplexebb megközelítésre van szükség sokkal nagyobb felelősséggel. Az Ökológiai Kutatóközpont, Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport vezetője, Báldi András kezdeményezésére közel harminc hazai kutató azért fogott össze, hogy felvázolja, mi várható Magyarországon 2050-ben. A Budapesti Corvinus Egyetem professzora, Hideg Éva szakmai vezetésével atomfizikus, vízépítő mérnök, közgazdász, társadalomtudós, állatkerti igazgató, ökológus egyaránt szerepet kapott a csapatban. Öt éven át formálták a napokon belül a nyomdából kikerülő anyagot, amelyben több állítást, víziót fogalmaztak meg arról, hogy három évtizeddel később milyen viszonyok között élnek majd a Kárpát-medence lakói.
Azon senki sem csodálkozik, hogy az informatika, a robotika nélkül 2050-ben nem lesz hatékony egészségügy, közlekedés, szolgáltatás, hogy megannyi pozitív hatással lehet életünkre a technológia, a technika hódítása. A megújuló energiák térnyerése, a zöld gondolat általánossá válása hasonlóan előremutató. Összességében azonban negatív a kép: fokozódik az urbanizáció, a vidék fokozatosan elsorvad, elnéptelenedik. Eltűnnek a tanyák, a kistelepülések. Az ugyan nem számszerűsíthető, hogy a lakosság hány százaléka él majd harminc év múlva sok tíz- vagy százezres városokban, de az elég valószínű, hogy a mai falusi idill háztájival, apró kis gazdaságokkal legfeljebb mutatóban marad.
– A természeti környezet is nagymértékben átalakul. A biológiai sokféleség akár kilencvenszázalékos csökkenését valószínűsítik a kötet szerzői. Azaz a ma ismert tíz növény és állat közül kilenc után hiába kajtatunk 2050-ben. Feleslegesen keressük majd a ma még a réteken százával-ezrével található szöcskéket, sáskákat, vadméheket. Harminc év múlva az ország például a mai Hollandiához fog hasonlítani: amit nem építettek be, ott ültetvények és zöld sivatagnak beillő legelők váltják egymást. A zöld sivatagon azt értem, hogy csak egyféle növény zöldell a végeláthatatlan agrársivatagban. Hatalmas önvezető traktorok járnak fel-alá, mélyszántanak 60 kilométer/órás sebességgel – sorolja a lehetséges jövő mozaikjait Báldi András, az MTA doktora, a vácrátóti Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet tudományos tanácsadója. – A probléma kontinentális, és már most megdöbbentő a hatása. Sokkolta a német közvéleményt, hogy az ottani védett területeken a rovarok háromnegyede eltűnt, azaz olyan helyeken is veszélyben vannak az élőlények, ahol nincs közvetlen permetezés, mélyszántás vagy más, számukra kedvezőtlen behatás.
A programban vázolt jövőképekben a génmódosított növények is megjelennek, amit a kutatók egy része veszélyesnek tart az őshonos élővilágra, mások szerint ez elkerülhetetlen folyamat, mert ezek nélkül nem állíthatnánk elő megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert. De az is elképzelhető, hogy Európában, ezen belül hazánkban nem kell élelmiszert termelni, mert a szabadkereskedelmi egyezményeknek köszönhetően olcsóbb lesz behozni azt más kontinensekről.
Ha a végeláthatatlan táblákon ugyanazt a növényt termesztik éveken keresztül, előfordulhat, hogy valamilyen kórokozó elszaporodása kipusztítja az egész ültetvényt. A monokultúra ugyanis sérülékeny, míg ha például többféle fajtát használnak, elképzelhető, hogy csak az egyik pusztul ki, a többi túléli a csapást. Az ökológus szerint a sok lábon állás, a diverzifikálás stabilitást adna, de nem ebbe az irányba megyünk. Példaként említette az idei nyár egyik hírét: Európa déli részén egyre nagyobb területen pusztít az olajfalepraként emlegetett kórokozó. A Xylella fastidiosa baktérium 230 ezer hektáron mintegy egymillió olajfa pusztulását okozta Olaszországban. A kizárólag a fa szállítószöveteiben, az edényekben megtelepedő baktériumot rovarok viszik egyik fáról a másikra.
A baktériummal fertőzött fákat megsemmisítik, hogy megakadályozzák a kórokozó terjedését. (Ma még nincs más módszer a fertőzés megelőzésére, és gyógyítani sem tudják a beteg növényeket.) Az Európai Növényvédelmi Szervezet – olvasható a magro.hu szakportálon – a Xylella fastidiosát nagyon súlyos veszélynek tartja, amelynek hatását a száraz, forró nyarak felerősítik, az észak-európai, hűvösebb éghajlat viszont akadályozza a betegség terjedését. Először 2013-ban, Olaszországban észlelték a kórokozót, de aztán gyorsan elterjedt Dél-Európában. Olyan mértékben van jelen, hogy már nem lehet kiirtani, meg kell tanulni együtt élni vele. Ennek egyik útja, hogy a kórokozónak ellenálló vagy legalábbis a betegségre kevésbé érzékeny növényfajtákat nemesítünk.
Az előbbi példán látszik, ha olyan élőlény tűnik fel, amelynek se vetélytársa, se természetes ellensége, akkor szabad a pálya. A klímaváltozás nyomán terjedő élőlények miatt új betegségek megjelenése, járványok kitörése várható. A világ egyik legdrasztikusabban terjedő faja, a tigrisszúnyog (vagy ázsiai zebraszúnyog) pár éve hazánkban is felbukkant. A tigrisszúnyog dinamikus európai terjedését látva a hazai ökológusok a lehető legalaposabban szeretnék ismerni e lény hazai elterjedését. Eddig több mint ötszáz észlelés érkezett, amely alapján a tigrisszúnyog az ország 21 különböző pontján – Budapest környékén, Miskolc közelében – volt beazonosítható. Ez a szúnyogfaj elvileg képes a nyugat-nílusi lázként ismert betegség vírusának terjesztésére. Ezzel a képességével eddig nem élt Magyarországon, de bármikor változhat a helyzet.
– Az ökológiai krízis még nem tudatosult, mert az ökológiai rendszerek késleltetetten jeleznek vissza. A madarak élőhelyeinek felszámolása nem jelenti azt, hogy azonnal kipusztul egy faj, de azt igen, hogy kevesebb fiókát nevelnek fel, amelyek szintén kevesebb életképes utódot hoznak létre, aminek a vége mégis az, hogy néhány év alatt összeomlik az adott állomány – feltételezi Báldi András. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monito-ring Központja a hazai madárállomány változását elemezte 1999 és 2015 között. Az adatok azt mutatják, hogy miközben a vizsgált 22 erdei faj állománya növekvő, addig a mezőgazdasági területeken élő 16 faj csökkenő tendenciát mutat.
Vetőgép egy Somogy megyei szántóföldön. Feleslegesen keressük majd a szöcskéket, sáskákat, vadméheket
Fotó: MTI–Varga György
Fecskék megfelezve
A kutatás arra figyelmeztet, hogy Magyarország sem kerülte el a nagyüzemi mezőgazdaság globálisan megfigyelhető élőhely-átalakításának negatív hatását, amely nálunk a 2004-es európai uniós csatlakozásunkat követően erősödött fel. Az adatok alapján az agrárélőhelyekhez kötődően vizsgált fajok többségét 2005-ig állandó állományadatok jellemezték, az ezt követő tíz évben viszont ezek csökkenő tendenciát mutatnak, 2010–2012 közötti legalacsonyabb értékekkel. Az európai uniós állománytrendekhez hasonlóan a mezőgazdasági területek fogyatkozó madárfajai közül a legjelentősebb csökkenést hazánkban is a Szaharától délre vonuló fajok mutatták. Ennek oka, hogy ezekre nemcsak az európai, de a közel-keleti és afrikai élőhelyromlás plusz a klímaváltozás negatív hatásai együttesen és olyan erővel hatnak, amit a fogyatkozó fészkelőpárok már nem tudnak ellensúlyozni.
Az olyan eltűnőben lévő madárfajok azonosítása, mint amilyen például a 78 százalékos állománycsökkenést mutató réti tücsökmadár vagy a megfeleződő állományú fecskéink azért is fontosak, mert ezek az állatok az élőhelyük nagykövetfajaként segítenek megfoghatóvá és a lakosságnak is kommunikálhatóvá tenni a kedvezőtlen környezeti folyamatokat. Azokat a negatív változásokat, amelyek – többek között – a beporzó rovarfajok és a termésátlagok csökkenésével vagy a talaj kimerülésével már középtávon is veszélyeztethetik az emberek életminőségét.
Természethiány
A mai viszonyokhoz képest az ország tehát színtelenné válik, de a laikus ebből a saját szemével keveset lát majd. Ha valaki nem nézi, nem is veheti észre az apróságok eltűnését, hogy a kertben repkedő rovarok harminc fajt képviselnek-e, vagy csak egyet. Az inváziós állat- és növényfajok terjedése tovább csökkenti a biodiverzitást: ezek az idegenhonos fajok egész ökoszisztémákat hoznak létre Magyarországon. Ezek nyomán nemcsak más lesz az élővilág, de sokkal szegényebb is, az agresszívan terjeszkedő inváziós élőlények ugyanis a legtöbb őshonos fajt kiszorítják élőhelyéről. Erre is van friss példa. Az elmúlt hetekben arról értesült a közvélemény, hogy Amerikában őshonos kaktusz és prérifű fejlődik hazai védett területeken. Azért jelenhettek meg, mert jól érzik magukat, egyes helyekről kiszorították az őshonos növényeket.
Az előbb ismertetett folyamatok logikus folyománya, hogy az emberek egyre kevésbé kerülnek közvetlen kapcsolatba a valódi természettel. Az állatkertek, a nemzeti parkok apró foltjai jelentik nekik a természetet. A jelenség következménye egy különleges probléma, amelyről kevesen hallottak, pedig a természethiány néven emlegetett megbetegedés tömegeket érint. Ennek lényege, hogy a természettől elszakadó emberek – elsősorban gyermekek – esetében nagyobb eséllyel alakul ki depresszió, különböző mentális megbetegedés. Az a gyerek, aki többet van a zöldben, kisebb eséllyel lesz depressziós. De már rövid távon is kimutatható a természet pozitív hatása. Egy vizsgálatban egyetemi hallgatók kognitív, azaz megismerő képességeit mérték fel, majd az egyik felét nagyvárosba küldték egy órára, a másikat természeti környezetbe irányították. Az újabb teszten a természetben több időt töltő fiatalok egyértelműen jobban teljesítettek.
– A káros tendenciák megelőzése nyilvánvalóan mindenkinek elemi érdeke. A jelentésünk alapján megkezdődhet a kutatási tervek készítése kinek-kinek a maga területén, illetve a döntéshozók meggyőzése, felkészítése – mondja Báldi András. A fő cél, hogy a pozitív jövőképek esélyét erősítsük, ahol a veszélyt azonosították, ott felkészüljünk a káros hatások minimalizálására.
