Medveczky Ilona: Nem cserélnék senkivel

– Melyik születésnapja a legemlékezetesebb?

– A legutóbbi, a nyolcvanadik. Annak ellenére, hogy nem készültem rá, a barátaimnak köszönhetően elég nagy menetelés volt. Hívtak, vittek, jöttek, ünnepeltek. Megmondom őszintén, sosem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a születésnapomnak, de azért most kicsit szíven ütött ez a kerek szám.

– Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Nem. Vissza-visszatérő téma volt az életemben a gyerekvállalás. Sokan kérdezgették, nem bántam-e meg, hogy nem szültem. Én már negyven évvel ezelőtt is azt mondtam, olyan világban élünk, ahol ilyen lépést megtenni felelőtlenség lenne. Azóta sem lett jobb a helyzet, sőt. Nem irigylem a mai fiatalokat.

A táncművésznő Budapest legillusztrisabb szórakozóhelyei mellett Nyugat-Európában és Amerikában is sokat szerepelt karrierje során
MTVA Fotó: Zih Zsolt

– Mit szeret önmagában?

– Mindig találok elfoglaltságot, ma sem pihentem egy percig sem. Ezt a tulajdonságomat éppenséggel szerethetném, ha nem tartanám inkább kötelességtudatnak. Noha befejeztem a pályámat, ugyanúgy nonstop teszem a dolgom, mint előtte. Talán ennek köszönhetem, hogy fizikailag erős vagyok, és tiszta az elmém. Mindent egyedül csinálok: rendben tartom az otthonomat, gondozok négyezer tő virágot és ellátok négy kutyát. Amit a legnagyobb erényemnek tartok, az az igazságszeretetem, ami most a legnagyobb hátrányom. De én mindig kimondtam, amit gondoltam, és ezután sem fogok másként tenni.

– Mivel lehet kikergetni a világból?

– Bizonyos triviális szavak hallatán a fizikai rosszullét kerülget.

– Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Senkivel. Jól elvagyok magammal.

Soha nem irigykedtem másokra, igyekeztem mindenkiben megtalálni azt, amiért tisztelhetem, becsülhetem, felnézhetek rá, de az meg sem fordult a fejemben, hogy elcserélném vele az életem.

– Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Nincs hiányérzetem, hiszen bejártam a világot. A teljesítményem, a hírnevem alapján mindenhol a legnagyobb luxusban volt részem. Azt is hozzáteszem: a hetvenes években külföldre utazni nem ment simán.

Ha én a fellépéseim révén nem hozok annyi valutát a magyar államnak, bizonyára ki sem engednek.

– Mi a legértékesebb értéktelen tárgya?

– Nagyon sok ilyen van. Kevés embert szerettem az életem során, így ami hozzájuk kötődik, azoktól semmi pénzért nem válnék meg. Mondhatni, a tárgyak rabja vagyok, mert azok az én emlékeim! A nappalimban mindenfelé találok kincset. Édesanyám pici szoba-konyhás MÁV-telepi lakásából származó, ismeretlen festő tájképe, vagy néhai élettársam, dr. Nagy Richárd (a Magyar Televízió elnöke volt – a szerk.) termetes bronzszobrai, illetve nyolcezer kötetes könyvtára egyformán kedves nekem.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.