Emlékszem, amikor az első lemezüket tinédzserként kézbe vettem, csak néztem a zenészek nevét, nem tudtam, kik ők: Billy Gibbons, Dusty Hill, Frank Beard. Pedig már akkor is az egyik legtökéletesebb (azóta is zenélő, és soha fel nem oszló társaság látszatát keltő) együttes voltak. Összesen két világslágerrel. A már emlegetett Gimme All Your Lovin’-nal és a La Grange-dzsel.
Más számot csak elvétve játszanak tőlük a rádiók, de a Legs köztük van. Holott mennyi jó daluk van még, Istenem...?!
Most, hogy a basszusgitáros, Dusty Hill elment, nagy valószínűséggel a ZZ Topnak is annyi! A bandának ugyanis évtizedek óta az volt az imidzse, hogy van a két szakállas gitáros, és a dobos, akinek Szakáll (Beard) a vezetékneve. A most elhunyt zenész, bár a ritmusszekciót erősítette, de ezzel az egyik alapja és arca is volt a ZZ Topnak.
Mindig is az amerikai, déli (sok latino zenei elemmel fűszerezett) blues-rock vonalat játszották. Ezért, rájuk gondolva, örök kedvencem marad tőlük ez a szám és gondolat: I’m shufflin’ thru the Texas sand, but my heads in Mississippi / The blues has got a hold of me, I believe I'm gettin' dizzy – ami magyarul talán annyit tesz: Fetrengőzöm a texasi homokban, de a gondolataim Mississippiben járnak. Magával ragad a blues, és ettől borsódzik a hátam – ami egy zenei hitvallásnak is tekinthető tőlük. Olyannyira, hogy a ZZ Top nemcsak egy könnyűzenei irányzat egyik legjobb zenekara, hanem stílusteremtő is.
Hadd éljek egy klasszikus kultúr-bonmottal a végén! Bármi történjék is, Dusty Hill halála után a ZZ Top már soha nem lesz a régi.
Így búcsúztak zenésztársai a közösségi oldalukon barátjuktól:
Borítókép: Facebook/ZZ Top
