Fogást keresnek

A gyűlölködésre is idejében föl kell készülni. Bár még csaknem egy teljes év van hátra a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusig, a Népszava már megkezdte az alapozást.

A gyűlölködésre is idejében föl kell készülni. Bár még csaknem egy teljes év van hátra a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusig, a Népszava már megkezdte az alapozást. Országlátás című cikkében N. Kósa Judit a Szent Jobbról elmélkedik – azt is írhatnám, saját szellemi-erkölcsi látleletét tárja elénk. (Sőt, miután a lap a közlésre is vállalkozott, a teljes redakcióét.) „2020-ban ezt a természetes módon mumifikálódott emberi testrészt fogják végighurcolni az országon, amikor az 1938-as nagy sikerre való tekintettel hazánk nemcsak az Eucharisztikus Világkongresszust rendezi meg újra, hanem a Szent Jobb turnéját is. Mindez értelemszerűen a Horthy-kultusz jegyében történik majd […]” (Kereszténység, Horthy – hálás témák a fogást kereső túloldalon.)

Két évtizeddel az ellenzék emlékezetes Szent Korona-traumája után (amikor az első Orbán-kormánynak volt mersze a Nemzeti Múzeumból az Országházba átvinni a magyar koronázási ékszereket) most a Szent Jobb országjárása kínál újabb huhognivalót az egybesereglett liberális oldal legvérmesebbjeinek. Már amennyiben bejön a szerzői szándék. Hátha…

Leszólni a másik ember hitét, kifigurázni egy történelmi, egyházi ereklyét igazi liberális cselekedet. Az örökké hangoztatott tolerancia, elfogadás, a másságtisztelet csimborasszója. „Áldásos” tett.

Vajon a Vörös téri látványosságról, a tartósított, kitömött Vezérről ír-e majd kacagtató vagy vitriolos cikket a lánglelkű tollnok, a nép szava? Hisz a téma a placcon hever.

Szent Jobb, álszent bal.