Az 1800-as években vették észre a csillagászok, hogy a Mars és a Jupiter között a bolygóknál jóval kisebb égitestek találhatók nagy számban – kezdi írását a Space.com. A területnek, amely a kisbolygóöv nevet kapta, a leghíresebb és legnagyobb tagja a Ceres, amely nem egészen 1000 kilométer széles. A hivatalosan is kisbolygó státusú Ceres az egyetlen eddig ismert gömb alakú égitest az övben. A többi általában krumpli alakú (hivatalosan S típusú). Ilyen a Juno is, az 1804-ben felfedezett égitest a 11. legnagyobb a társai között 320×267×200 kilométeres méreteivel. Ugyanakkor „szokatlanul nagy fényességét” hűen tükrözi elnevezése is, hiszen Jupiter felesége után kapta. A fényvisszaverő képességét eltérő felszíni tulajdonságai szolgáltathatják, amelynek köszönhetően mezei távcsővel is megfigyelhető lesz – írják.
A cikk felhívja rá a figyelmet, hogy a Juno a Szűz csillagkép keleti oldalán található, magyarán a konstellációtól balra. Az olyan okostelefonokra letölthető programok, mint a Starry Night és a SkySafari, megkönnyítik a dolgunkat.
Az ilyen égitestek megfigyelése megmutatja, hogy az aszteroidaöv hogyan is áll össze, milyen hatalmas távolságok vannak egyes tagjai között. Április 26-án a Juno és a Föld közötti távolság 2,3 csillagászati egység (CsE; Nap–Föld távolság, 150 millió kilométer) volt, míg a Juno és szomszédja, a Nemesis közötti távolság 0,44 CsE, ami 66 millió kilométer. Így ahhoz, hogy átkukucskáljunk szomszédunkhoz, legalább egy mezei távcsőre szükségünk van – zárul az írás.
