A balliberális tábor kiszabadult a burokból

Kerüljük el, hogy két politikai-kulturális buborék lebegjen egymás mellett, néha össze-összeütközve. A tisztánlátás, a másik oldal hangulatának megismerése nélkül nem győzhet a kormány 2022-ben.

Fotó: MTI/Mónus Márton

Valljuk inkább be: nem tudjuk, hogy mi lesz a helyhatósági választások után létrejött szivárványos koalíció sorsa, ezt a következő hónapok és évek, de leginkább 2022 tavasza dönti majd el. Viszont vegyünk észre két fontos dolgot, ami következik az önkormányzati választások eredményeiből. Az egyik, hogy az elért sikerekből erőt meríthetnek az ellenzéki pártok, látják, hogy működött valami, s hogy ehhez érdemes ragaszkodniuk bármi áron, akár még önkorlátozás árán is (ez nagyon nehéz lesz nekik, de ne a számunkra kedves forgatókönyvekből induljunk ki már megint, ne altassuk magunkat ismét).

A másik, ami nagyon fontos: a megszerzett, több helyen nem is szegény önkormányzatokban újra tudják szőni a 2006-tól fogva – hiszen akkor nyert nagy fölénnyel a Fidesz-KDNP a helyi önkormányzatokban – fokozatosan szétporladt lokális hálózataikat a baloldali pártok, az új pártok pedig megkezdhetik azok kiépítését.

Ráadásul ehhez pénzforrásokhoz és pozí­ciókhoz is jutnak. Ez egy akkora lehetőség az ellenzéknek, amit egyszerűen kötelező a Fidesz-KDNP-nek komolyan vennie, ha győzni akar 2022-ben. Vagyis igaza van Kósa Lajosnak: az történt, hogy újra politikai verseny, pártküzdelem van az országban. Ez nem tragédia, ez a demokrácia rendje, csakhogy akkor innentől kezdve nincs kényelmeskedés és pusztán a megszokott rutinhoz való ragaszkodás.

Néhány szó arról, hogy a nemzeti oldalon milyen tanulságok vannak vagy lehetnek. Először is, önkritikával kezdeném: bevallom, nem láttam előre ezt az eredményt, nem „szagoltam ki” a levegőben, hogy mi készül. De mi az oka annak, hogy annyian tévedtünk a nemzeti táborból? Miért nem láttuk, hogy mi közeleg?

Saját hibáinkon kívül is vannak okok. Az egyik, hogy a mi politikai közegünkből nem jött semmilyen jelzés arról, hogy bármilyen baj lehet a választásokon. Hogy miért nem, azt elemezni kell, ezt a Fidesz-KDNP berkein belül el kell végezni, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő. A másik, hogy a közvélemény-kutató cégek – valljuk be – tévedtek. Nekik is komoly szakmai vizsgálatokat kell tartaniuk, hogy miként fordulhatott ez elő. Itt most nem az a lényeg, hogy védjék a mundér becsületét, hanem az, hogy legközelebb ez ne fordulhasson elő, ez a közös érdekünk, s nem az, hogy magyarázkodjunk. Szakmai hibákat mindannyian elkövetünk, nem vagyunk tökéletesek, viszont a továbbiakban mindannyian azt várjuk el tőlük, hogy ne megnyugtató, hanem reális üzeneteket küldjenek.

Végül azt se hallgassuk el, hogy vigyáznunk kell, nehogy mi is, mint a balliberális tábor, burokba kerüljünk. Már régóta mondjuk, hogy a balliberálisok beszorultak a Nagykörúton belülre (Szentgyörgyvölgyi Péter fideszes sikere ezért is kiemelkedő és elemzendő!), csak maguk közt kommunikálnak, s nem értik, hogy mi zajlik ebben az országban, mi zajlik a kisvárosokban, a falvakban, egyáltalán a vidéki Magyarországon.

Ezek a megállapítások igazak. De vajon nem fenyeget bennünket is a veszély, hogy mi meg azt nem látjuk át igazán, hogy milyen szerveződések, hangulatváltozások vannak a balliberális oldalon, a főváros és a nagyvárosok egyes, számunkra ismeretlen miliőiben, hogyan lépnek be a képbe a fiatal generációk és válnak aktívvá, hogyan változik a stílusuk, a nyelvezetük, mit gondolnak a világról?

Vajon ismerjük-e eléggé gyermekeinket, vajon tudunk-e még hatni rájuk? Vajon értjük-e, hogy a másik oldal miről mit gondol? Vajon felfogjuk-e, hogy a számukra vesztes parlamenti, majd EP-választás után a másik tábor már azt érezte, hogy nekik ebben az országban már nincs levegő, egyszerűen megfulladnak, s hogy ezért az egyetlen, utolsó lehetőségként tekintettek az önkormányzati választásokra, hogy valami sikerélmény érje őket?

Mindezekről azért kell többet tudnunk, hogy jobban és pontosabban felmérhessük az ország politikai és közállapotait. Tehát még egyszer: kerüljük el, hogy két politikai-kulturális buborék lebegjen egymás mellett, néha össze-összeütközve. A tisztánlátás, a másik oldal hangulatának megismerése nélkül nem győzhet a kormány 2022-ben.

És még valamit: a civilektől, a polgároktól nem szabad elszakadni a politikusoknak, el kell kerülni az elitizmus minden látszatát is. Hiszen a 2002-es kudarc után éppen az Orbán Viktor által elindított polgári körök tartották a lelket a nemzeti táborban, majd később a Civil Összefogás Fórumról mondható el ugyanez. A civil ener­giák most is segíthetnek.

Végül annyit: lehet, hogy ha időben észrevesszük a növekvő és erősödő politikai hangulatváltozást a fővárosban és másutt, akkor például a kampány is másképp alakulhatott volna, és az eredmény is. A politika ugyanis többek között a nagy trendek felismerésének művészete is.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója