SZFE–Gyurcsány-koalíció

A magukra vett végrehajtói, szövetségesi szerep vajon nem zavarja a blokádolókat?

Budapest, 2020. február 9. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke megérkezik 16. évértékelõ beszédének megtartására Budapesten, a Sofitel Hotelben 2020. február 9-én. MTI/Kovács Tamás Fotó: MTI/Kovács Tamás

Szinte hihetetlen, de eddig még senki sem tette szóvá, hogy a látszat szerint Gyurcsány Ferenc és a Színház- és Filmművészeti Egyetem blokádoló diákjai teljes szándékegységben működnek. Mintha csak egyfajta koalícióra léptek volna. A képlet ugyanis elég világos, ha az események sorrendiségét nézzük.

Kezdetben volt ugye a 2006-os nemzetverető, tömegbe lövető exminiszterelnök szitok­özöne Vidnyánszky Attila ellen. Ezt megfejelte egy életveszélyes fenyegetéssel, miszerint a Nemzeti Színház igazgatóját, a színiegyetem kuratóriumának élére kinevezett elismert rendezőt és társait földönfutóvá fogja tenni, ha 2022-ben hatalomra kerülne a nácikkal dúsított, egyesített baloldal. Időrendben a Demokratikus – vagy inkább Demokratikuss? – Koalíció elnökének kirohanása után következett csak az SZFE hallgatóinak tanáraik egyetértésével végrehajtott forradalmi akciója, az egyetem épületének az elfoglalása szeptember elsején.

Az összes, kettőt meg kettőt összeadni és gondolkodni képes halandónak viszont az lehetett az erős benyomása, hogy a buzgó, tettre kész diákok és nem kevésbé mozgalmár hevületű tanáraik pusztán teljesíteni segítenek már most azt a földönfutóvá tételi, likvidáló forgatókönyvet, koreográfiát, amelyet a nagy demokrata mezében tetszelgő diktatúrapárti politikus megálmodott és a baloldali értelmiségiek vagy az annak látszó személyek elé célként kitűzött.

Sürgető volna ezek után annak a megválaszolása, hogy a magukra vett végrehajtói, szövetségesi szerep vajon nem zavarja-e a blokádoló színinövendékeket. Nem gondolják-e úgy, hogy a klerikális és konzervatív polgári reakció ellen harcosan, kíméletlenül fellépő fényes szelek, kommunista ifjak nemzedékét nem az életben kellene reprodukál­niuk, hanem legfeljebb színpadi előadások keretében. Nem tréfadolog az életveszélyes fenyegetés a földönfutóvá tétellel: ez ugyanis az illető szó szerinti kinyírását jelenti a bolsevik munkásmozgalmi fogalomtár értelmében. Akire ezt a fatvát kimondták, az halál fia volt, és biztos lehetett benne, hogy nem lesz számára kegyelem. Gyurcsány meg már bizonyította országterrorizáló működése, regnálása során, hogy nem tréfál, szó szerint véresen komolyan veszi az ilyesfajta ígéreteit.

A baloldali lapok, orgánumok és politikusok természetesen olyan játszi könnyedséggel túllendültek a vérlázító mondatokon, ami példa nélkülien felháborító. Egy részük be sem számolt róla. Mai napig nem határolódott el senki a liberálbaloldalon a mámoros diktatúrapárti pártvezértől. Egyes színészek, közéleti emberek, politikusok ejnyebejnyéztek egy kicsit, meg húzták a szájukat, de eme protokolláris gesztusokon kívül senki nem küldte el melegebb éghajlatra a penetráns figurát és nem követelte a közéletből történő eltűnését. Ezalól a színművészetisek sem kivételek. Holott esküdöztek, hogy ők minden politikai közeledést, beavatkozást visszautasítanak. Aztán dehogyis utasítottak vissza bárkit is. Eltűrték és eltűrik, hogy körülnyaldossa őket a baloldali politikai pártok sokasága, egyetlen rossz, hárító szavuk sincs hozzájuk.

Pedig Gyurcsány szalonképtelen sztálinista szavaira pár nap múlva egy tévéstúdióban még rá is tett pár szeneslapáttal, amikor már néhány száz, vagy ki tudja, mennyi ember kirúgását ígérte be hatalomra jutásuk esetére. Az egyetemisták azonban hallgattak, mint a csuka. Csak arra tellett tőlük, hogy amikor a baloldal vérszomjas öregecskedő üdvöskéje először nyitotta fenyegetésre Facebook-oldalát, valami éktelen zavarosat hordtak össze feltételes módban. Közölték: „A Színház- és Filmművészeti Egyetem elítél minden szélsőséges megnyilvánulást, származzon az önjelölt megmondóemberektől, Gyurcsány Ferenctől vagy a PestiSrácoktól.”

De hogy került a vétlen jeles jobboldali portál az asztalra? Mire föl emlegetik együtt a szélsőbaloldali országszégyenével? Ez nem derült ki. Figyelem! Gyurcsány konkrét fenyegetőzését egyszer sem ítélték el. Sem akkor, sem később, amikor már mindenkit megfenyegetett, aki együttműködik az Orbán-kormánnyal. Pedig mondhatták volna, hogy egy ilyen embernek a támogatása nem kell nekünk. Persze nem is fogják sohasem elítélni, s nem lesznek hajlandók elhatárolódni sem tőle, mivel a jelek szerint ugyanaz a céljuk: Vidnyánszky és a kuratórium tagjainak eltüntetése, földönfutóvá tétele.

Nagyon úgy fest tehát, hogy a közundorodást keltő gyurcsányi mondat felett hamar napirendre lehet térni – csak arra nincs bocsánat, ha egy kiváló színházi szakember mást is akar egy színiiskolában, mint ami addig volt. Hát normálisan gondolkodnak ezek az egyetemi díszletforradalmárok, papundeklilázadók? Döntse el mindenki maga.

Nem határolódtak el egyetlen baloldali párttól sem, amelyik rárepült az ügyre és a kormány elleni támadásra használta. Eszerint tetszik nekik, egyetértenek velük. Csak a kuratórium neves színházrendező vezetőjével nem hajlandók tárgyalni. Hat ökörrel sem lehet őket a tárgyalóasztalhoz vontatni és szóra bírni. Kizárólag ultimátumszerű követeléslistákkal kommunikálnak, nem érdekli őket, hogy eddigi tanáraik is maradhatnának és csak az lenne a változás, hogy új, értékes dolgokat is tanulnának. Könnyen ki lehet találni, miért nem állnak szóba senkivel: mert nincsenek érveik. Erre, a kulturált vitára nem képezték ki őket a szabadegyetemnek álcázott szélsőbalos, foglalásra hangoló PC-kiképzőtáborban augusztusban. Talán azért sem, mert oktatóik számára sincs az ilyen puhány polgári szokásoknak – mint a másik meghallgatása – jelentősége.

Mellékvágánynak tűnik, ám nagyon is idetartozik, hogy időközben Fekete-Győr András az ATV stúdiójában volt szíves közölni a nagyérdeművel, hogy máris megvan annak a hétszáz fideszes kormányzati tisztviselőnek a névsora, Polt Péter legfőbb ügyésszel együtt, akiket 2022 után szépen eltakarítanak a közigazgatásból, a politikából. Ezzel a kommunistaízű fenyegetőzéssel Fekete-Győr tökéletesen belesimult a gyurcsányi színvonalba, újfent igazolva a gyanút, hogy a Momentum csakugyan a DK ifjúsági szervezete, a törzsfőnök pedig természetesen Gyurcsány Ferenc.

Visszatérve a Vas utcához: mindenesetre szép kis forradalom az, amely minden újat elutasít és amelyben a régi maradásáért, visszaállításáért lázonganak fiatal emberek, egyetemisták. Ez tényleg nóvum a világtörténelemben, amivel a Guinness-rekordok Könyvébe való kerülést is megcélozhatnák. Olyannyira abszurd az egész, hogy már ez is valószínűsíti: nem ők csinálják a dühös pankrá­ciót, hanem az a bizonyos régi elitista, gyűlölködő élcsapat, garnitúra, amelyiknek nem számítanak a fiatal életek – csak a saját hatalmuk csorbítatlan maradjon. Mert ők nem csupán koalícióra léptek Gyurcsánnyal, hanem ők maguk a gyurcsányi nómenklatúra.