Jártunk mi már a szabadságért máskor is a magasban.
Negyedszázaddal korábban, 1931. július idusán Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak) feliratú repülőgépén – első magyarokként! – repülték át az Atlanti-óceánt. Nemcsak a nagyvilágnak üzentek, a jövendő magyar nemzedékeknek is példát mutattak: saját lehetőségeihez szabva mindenki tehet a hazájáért. Ők Trianon szörnyű emlékét demonstrálva hirdették odafönt: Nem, nem, soha!
„Nem tudok hamarjában merészebb vállalkozást elképzelni, mint az immár világhírűvé lett magyar pilótapár óceánrepülése volt. Endresz György és Magyar Sándor lángbetűkkel írták a két világrész egére a magyar keserűség és a magyar reménység igéit” – írta megrendülten Herczeg Ferenc, a kiváló történetíró.
(A legnehezebb feladat a repülőgép árának előteremtése volt. Végül egy kivándorolt hentes, az Amerikában virsligyárossá lett Szalay Emil segített, aki látva, hogy a közgyűjtés nehezen halad, teljes mozgatható vagyonát áldozta az ügyre. Sokat segített a magyar területi revíziót lelkesen támogató angol sajtómágnás, Lord Rothermere is. Ő javasolta, hogy a repülő neve Justice For Hungary legyen.)
A pilóták bravúros tettéről idehaza évtizedekig szó sem eshetett. 1981-ben ugyan a Magyar Repülő Szövetség megemlékezett az út ötvenedik évfordulójáról, emlékkövet is állítottak a leszállás helyszínén, ám a kiadványokon, plaketteken – Janus-arcú világot éltünk – csak a gép jobb oldala látszódhatott, mert a baloldalra volt felfestve a Justice For Hungary-felirat.
Mindnyájunknak magasba kéne emelkednünk.
































