Arra pedig, hogy sok nyugat-európai biztonságpolitikai döntéshozó hogyan használná fel a pluszjogosítványokat, a karhatalom jelenlegi keretek közötti működése is jó válasszal szolgál. Elvégre a német rendőrség a kölni erőszakoló bevándorló hordákkal, a belga pedig a rendőröket és újságírókat megdobáló brüsszeli marokkóiakkal – sokszor köztörvényes alakokkal – hímes tojásként bánt; néhány nappal később viszont habozás nélkül használt vízágyút és gumibotot a bevándorlás ellen jóval békésebben tüntető – egyébként jellemzően dolgozó, jogkövető – radikális jobboldali aktivisták ellen mindkét városban. Ennek a hozzáállásnak legextrémebb példája a Salah Abdeslam védelmét elvállaló belga ügyvéd kijelentése, aki a párizsi főmészáros előtt is védett már terroristákat, Szíriába harcosokat toborzó hittérítőt, sorozatgyilkost és pedofilt, de kijelentette, hogy szélsőjobboldali csoportok tagjait sosem védené.
Európa fegyelmezetten masíroz a meder közepe felé, de a legijesztőbb, hogy sokan már a partot sem akarják megkülönböztetni a sodró ártól. „Európaiak gyilkolnak európaiakat” – kommentálta Angelino Alfano olasz belügyminiszter az Iszlám Állam híveinek brüsszeli mészárlását. A kirekesztésnek nincs helye Európában – hallhattuk elégszer a Wilkommenskulturt érő bírálatok ellenében, mint afféle végső kinyilatkoztatást, ami ellen fellebbezésnek helye nincs. Akinek nem tetszik a menekültek befogadása, annak nincs helye Németországban – hangzott el egy német városka lakossági fórumán a polgármester szájából. Eszerint tehát a civilizációnk minden értékét megtagadó, marokkói hátterű iszlamisták a nyugati politikai közbeszédben még mindig inkább európaiak, mint a fősodortól eltérően gondolkodó őslakosok.
