Gyurcsány nem vész el, csak átalakul

A szemünk előtt a magyar Hillary felépítése zajlik, akinek most egy feladata van: májusban minél több szavazót el kell vonnia az egyébként is lejtmenetben lévő MSZP-től.

Fotó: Illyés Tibor Forrás: MTI

Talán még sokan emlékszünk arra, hogy a napokban megjelenő könyvével szintén a visszatérését lebegtető Bajnai Gordon 2012–2013 körül mennyire kerülte volt főnökét. Mesterházy is csak ideig-óráig tudta kizárni a DK-t az összefogásból; 2013. október 23-án a Műegyetem rakparton az „Összefogást!” kiabáló tüntetők hátán végül a DK is felkapaszkodott a közös listára.

Egy 2014-es interjúban Gyurcsány Ferenc őszintén elmondta, hogy 2018-ban vagy 2022-ben még ágaskodhat a miniszterelnöki ambíciója, ám ahhoz egy legalább 20-30 százalékos párt élén kellene állnia. A DK most nem itt tart, és nagyon úgy tűnik, Gyurcsány vezetésével üvegplafonba ütközött. A kígyók nem kígyóznak a DK-s aláírásgyűjtő standok előtt.

Gőzerővel folyik a magyar Hillary felépítése

Az Apró–Gyurcsány-érdekkörnek ezért politikai-gazdasági befolyása megőrzése céljából aktiválni kellett a „másik” Gyurcsányt, Gyurcsánynét. A fanatikus DK-sokat az ő személye jobban mozgósítja, mint bármelyik korábbi másodvonalas szociból lett DK-s.

Ne legyenek kétségeink! A szemünk előtt a magyar Hillary felépítése zajlik, akinek most egy feladata van: májusban minél több szavazót el kell vonnia az egyébként is lejtmenetben lévő MSZP-től. Az előző EP-választás fővárosi eredményeit elnézve ez nem is annyira nehéz.

Öt éve az azóta már megszűnt Együtt volt a legerősebb balliberális párt, a DK akkor a második volt. A nagy cél elérése érdekében a politikai kommunikáció terén nem változtatnak a sikerrecepten. Ahogyan az eredeti Gyurcsány, úgy felesége is a kormány és Orbán Viktor legkérlelhetetlenebb politikai ellenfelének láttatja magát. Ennek érdekében a kormánnyal szemben a mindenkori legszélsőségesebb pozíciót foglalják el, amit a többi ellenzéki párt már nem tud überelni.

A jelenleg zajló kampányban a DK sokat beszél az Európai Egyesült Államokról, aminél, lássuk be, ellenzékiként nehéz nagyobbat mondani. Gyurcsányék sokadszorra hajtják az egész ellenzéket maguk előtt, amely idestova egy évtizede nem talált ki semmit ennek a taktikának a semlegesítésére és kezelésére. Ahogy a mondás tartja, sem lenyelni, sem kiköpni nem tudják, ami leginkább a hazai ellenzék politikai képességeiről állít ki bizonyítványt.

Amennyiben az ilyen kommunikációs trükkökkel idén is sikerül az öt évvel ezelőtti erősorrendet hozni, és az MSZP–Párbeszéd a mostani három helyett csak két mandátumot tud májusban szerezni, akkor Gyurcsányné szinte biztos mandátuma talán még azt is feledteti, ha a DK a jelenlegi kettő helyett csak egy EP-mandátumhoz jut.

Most is igaz: a balliberális pártok leginkább egymás rovására tudnak csak szavazatokat nyerni, mivel a 2002 és 2010 közötti rossz kormányzásuk, az elpocsékolt nyolc év emléke még mindig kísérti őket. Ezalól Gyurcsányné sem mentesül, aki 2002 után Medgyessy Péter kabinetfőnöke, majd a Nemzeti fejlesztési terv és EU-támogatások hivatalának elnökhelyettese volt.

Az uniós pénz visszatérő elem az immáron nyíltan politizáló DK-s listavezetőnél. A férjétől átvett családi cég, az Altus néhány éve sikerrel indult egy ötmillió eurós (másfél milliárd forintos) keretösszegű uniós pályázaton, és konzorciumvezetői megbízást kapott a 2014–2020 költségvetési ciklus tervezési dokumentációinak ellenőrzésére a tagországokban.

Külföldről importálják

A hiányzó hazai támogatást Most a jól fizető Brüsszel az új Moszkva. A balliberális pártok magyar társadalomnak tett ajánlata attól sem lesz vonzóbb, ha jó internacionalisták módjára továbbra is a külföldi (brüsszeli és multicéges) érdeket képviselik a jól felfogott nemzeti érdek helyett, aminek a bevándorlás lett a megtestesítője.

Gyurcsányné és Ujhelyi István fogadkozik is serényen a tévében, hogy ők bizony nem akarnak illegális (sic!) migránst az országba engedni. Ezzel a baloldali hagyomány szerint nem bontják ki az igazság minden szeletét, mivel Brüsszel már a legális és ütemezett bevándorláson mesterkedik, például a humanitárius vízum vagy az ENSZ migrációs és menekültügyi paktuma révén. Ez is haladó hagyományuk része, a hiányzó hazai támogatást a külföld elismerésével akarják pótolni.

A magyar Hillary szemünk előtti felépítésének talán mégis van egy politikai haszna: szemlélteti a 2002 és 2010 közötti évek neo­liberális megszorító politikája, valamint a 2010 utáni igazságos tehermegosztás és sikeres válságkezelés közötti különbséget. Ha maholnap kormányra kerülnének, feltehe­tően ugyanazt csinálnák, hiszen az egységesülő ellenzék mögött ugyanaz a nemzetközi érdekhálózat és „szakértői” gárda áll. A Momentum már beolvadt, következik a Márki-Zay-féle társaság.

Gyurcsány Ferenc tehát nem vész el, csak átalakul. Felesége Brüsszelben és 2022-ben – feltehetően majd az országgyűlési kampányban – ott folytatja, ahol az ő politikai tehetsége véget ér.

A szerző politológus