A politikus egyébként mindezt a Közmunkások Szakszervezetének társelnökeként (!) adta elő, stílusosan egy piros marketingdzsekiben, és próbált nagyon gondterheltnek tűnni, mert nem kevesebbet állított, mint hogy Orbán Viktor miatt nem létezik ma társadalmi igazságosság ezen a világon.
A volt adóellenőrnek már csak tudnia kell, miről beszél: többek között az sem volt társadalmilag igazságos, amikor 2002 és 2006 között feleségével együtt 36 millió forint költségtérítést tettek zsebre képviselői fizetésükön felül, ami csak úgy jöhet ki, hogy mindennap külön-külön autóval többször is keresztül-kasul végigjárták az országot, hogy esténként (gondolom) külön lakásban hajthassák álomra a fejüket, kihasználva a dupla szállástérítésből fakadó előnyöket. A január elsejétől megemelt közmunkásbérrel kalkulálva ez az összeg durván 31 évnyi közmunkásbérnek felel meg, Nyakónak ugyanis csak érettségije van, így a havi 96 800 forintos kategóriába tartozna.
Nem tudni, hogy a „legyártott” közmunkások értékelik-e, hogy egy velük ennyire együtt érző, és anyagi viszonyaikhoz ily közel álló ember védi érdekeiket a parlamentben, a valóság azonban azt mutatja, hogy szerencsére nem csak Nyakóra és az MSZP-re kell hagyatkozniuk. A tegnap közölt foglalkoztatási adatok szerint ugyanis végre átléptük a bűvös négymillió főt (ennyien utoljára 2001-ben dolgoztak Magyarországon), és ebben a számban az is benne van, hogy sikerült javítani a téli közmunkás-foglalkoztatás helyzetén. Annak ellenére, hogy az ellátható feladatok köre – értelemszerűen a mezőgazdasági tevékenységek szünetelése miatt – ilyenkor jóval szűkebb.
A javulás azonban csak átmeneti lenne, ha csak az állami foglalkoztatottakon múlna, noha válság idején a munkanélküliség csökkentésének kétségtelenül ez is nélkülözhetetlen eszköze. A munkahelyvédelmi akcióterv, az első munkahely garancia program, a gyed kiterjesztése és a társasági adó megfelezése nélkül azonban nem lehetett volna elérni, hogy a kormányváltáshoz képest ma 255 ezerrel többen dolgozzanak, és mérséklődjön a munkanélküliek száma. Mindez csak azért érdekes, mert egy másik, a szegényeket hasonló vehemenciával képviselő elhivatott politikus-bankár, Andor László biztos úr arra figyelmeztetett, hogy az Európai Bizottság szerint „Magyarországnak meg kell erősítenie az aktiválási elemeket a foglalkoztatási intézkedéseken belül”.
Tessék, máris itt van négy pont, lehet őket tüzetesebben is tanulmányozni, miután a közfoglalkoztatás szapulásával ennyire egy húron pendülnek Nyakó Istvánnal. Egyébként miféle szakszervezet az, amely azt kifogásolja, hogy növekszik az elvileg általuk képviselt közmunkások száma, arról pedig mélyen hallgat, hogy a bérek jóval az infláció felett emelkedtek, ami szerintük a választási kampány része? Sőt, a harcias „képviselet” azt is sérelmezi, hogy évről évre több pénzt költ a kormány a közfoglalkoztatottakra, az idei 154 milliárd helyett jövőre már 183 milliárd forintot. Hallatlan!
Talán jobb lenne, ha visszaállítanák az MSZP–SZDSZ-kormány idején működő rendelkezésre állási támogatást (rát), amely csak töredéke volt a közmunkabérnek, és ismét a segélyezésé lenne a főszerep a munka helyett?
Nyakó úr hamisítatlan baloldali politikusként azon is felháborodott, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat alapítvány karácsonykor vacsorára hívott meg rászoruló gyerekeket. Szerinte nem volt jó a menüsor
