Belebukni a győzelembe?

Nyilvánvaló butaság, és végső soron rendkívül ártalmas, ha Marine Le Pent és pártját tízezredszerre is lefasisztázzák.

Tényleg, mi újat tudhat ez a szocialista köpönyegből előbújt, a Valls-kormányban részt vett miniszter? En marche! – Indulás vagy Előre nevű mozgalmáról nagyjából-egészében csak annyi derült ki, hogy a legkisebb társadalmi elégedetlenséggel járó intézkedésekkel akar erős Franciaországot építeni. Macron annyit tud, hogy érzékelte az egyre metszőbb európai szeleket és a Francois Hollande által fémjelzett éra totális csődjét. És azt gondolta magában: „rendszerkritikus lázadó nem lehetek, mert túl sok üzleti érdek bánná, kritizáljuk inkább a hagyományos politikai berendezkedést.” Így született meg ez a seszínű, befogadó jellegű hatalmas melegedő, ahova most rengeteg politikai hontalan téved be.

Valamit márpedig villantania kell, az pedig nehéz lesz. De nem csak azért, mert a szocialista árnyék mindvégig követni fogja. Macron erős, fejlődő, épülő-szépülő Franciaországot ígért, de a gazdasági stagnálásból fájdalmas intézkedések meghozatala nélkül lehetetlen lesz kirángatni a hatvanötmilliós országot. Mert az idegtépően hosszúra nyúlt stagnálás okait már százszor kielemezték, a kormány pedig százszor nekiveselkedett a megoldásnak. A vége Hollande és a Szocialista Párt történelmi bukása lett. Macron egy bukott politikai széria újratervezett embere. Utolsó esély, indulás!