A játékgépek betiltásának rendkívül gyors törvényalkotási eljárását nemzetbiztonsági kockázatokkal is indokolták. Kiszivárgott értesülések szerint az iparág „óriási megvesztegetésekre” készült, és attól tartottak egyes vezető politikusaink, hogy megkörnyékezhetik az engedélyező hatóság embereit, sőt még a törvényhozóinkat is. Lehetséges persze, hogy csupán „lobbistákat” állított csatarendbe a szerencsejáték-ipar a számára kedvező döntések kijárásáért.
Lázár János sajtóhírekre hivatkozva ugyanakkor utalt arra, hogy a szerencsejáték-ipar irányítói „nagyon jómódú, politikai befolyást érvényesíteni akaró körök”. Arra is felhívta a figyelmet, hogy akik az utóbbi huszonkét évben fel merték vetni a szerencsepiac újraszabályozását, vagy hirtelen visszakoztak szándékuktól, vagy később kiestek a politikából.
Tizenhárom évvel ezelőtt a szerencsejáték-törvény módosításának a nyitánya egy robbantásos merényletkísérlet volt, elszállt egy Mercedes. Most két nap alatt eldőlt: a félkarú rablók repülnek. Változnak az idők
