„Hazugságokat állítva ácsoltak színpadot az ellenzéki politikának”

Magyarországon semmi nem sérti az alkotói szabadságot – hangsúlyozta a lapunknak adott interjúban Fekete Péter. A kultúráért felelős államtitkár szerint a konfliktus fenntartása egyedül a balliberális politikai erők érdeke, miközben szó sem volt arról, hogy beszántsák a Nemzeti Kulturális Alapot vagy hogy ellehetetlenítsék a független társulatokat. A politikus úgy véli, a hazánk jó hírét hamis állításokkal csorbító és ezzel az országnak kárt okozó botránykeltőknek egyszer bocsánatot kell majd kérniük.

Fotó: Bach Máté

– Decemberben hangos tiltakozás volt a kulturális törvény módosítása miatt. Mi a véleménye az eseményekről?

– Szomorúan és értetlenül álltam az előtt, hogy az általam tisztelt színházi emberek a karácsonyi időszakban álhírekkel, egy lopott dokumentumra hivatkozva, hazugságokat állítva ácsoltak színpadot az ellenzéki politikának, és közben megtévesztették a színházrajongókat és a művészeket. Ráadásul mindezt tudatosan tették. Mielőtt pánikot keltettek volna, egyetlen kérdést sem tettek fel a kulturális államtitkárságnak arról, hogy azok az állítások, amelyekkel aztán botrányt kavartak és politikai tiltakozásokat szítottak, vajon valósak-e. Miért nem állt érdekükben megkérdezni, igaz-e, hogy a kormány be akarja szántani a Nemzeti Kulturális Alapot (NKA) vagy a függetlenektől el akarja venni a levegőt? Ezek ugyanis valótlan állítások. A megmozdulásokat szervezők – tudatosan és megfontoltan – azért nem kérdeztek rá az állításaik valóságtartalmára, azért hergelték az embereket, mert a valódi céljuk az volt – ami a tüntetésen világosan kiderült –, hogy a színházi botránynak álcázott üggyel a balliberális politikának ácsolhassanak színpadot.

– Nem gondolja, hogy érthető, ha a társulatok a forrásokért aggódnak?

– Ez természetes. Ám az elmúlt egy év során a kormányzat világosan bebizonyította, hogy ki lehetett vezetni úgy a kulturális célokra irányított társasági adó (tao) eddigi rendszerét, hogy annak minden forintja a valódi művészetet szolgálta. Elindítottuk a Lázár Ervin-programot, amivel elértük, hogy az összes iskolás gyerek minden egyes tanévben eljusson színházba. Korábban nem látott mértékben biztosítottunk forrásokat a színházaknak. Európában GDP- és lakosságarányosan Magyarország költi a legtöbb pénzt előadó-művészetekre. Azok a színházak, amelyek tavaly az év elején aggódtak, hogy kevesebb forrásuk lesz, és kongatták a vészharangot, az év végére beláthatták, hogy tévedtek. Idén még több pénz – 578 milliárd forint – jut kultúrára. Az előző évekhez képest ötszázmillióval több támogatást kapnak a budapesti színházak. A kormány a vidéki színházaknak mintegy harminc százalékkal, a független alternatív színházaknak mintegy húsz százalékkal nyújt több forrást.

– Egyeztettek a tiltakozókkal? Ők azt mondták, váratlanul érte őket a törvényjavaslat.

– Egyszerűen nem igaz, hogy nem voltak egyeztetések. Az előadó-művészeti tao kivezetésének folyamata során én magam több mint kétszáz egyeztető tárgyalást folytattam! Egyetlen eleme sincs a változtatásoknak, amelyeket ne előzött volna meg egyeztetés. A mostani jogszabály-változtatások lehetővé teszik az önkormányzati fenntartású színházaknak, hogy több évre előre tervezzenek. Lehetőségük lesz bért fejleszteni, és az önkormányzatok ezentúl nem vonhatják el a forrásokat. Ezeket a szempontokat a szakma fogalmazta meg. Az NKA eltörléséről nem volt egyeztetés, mert az föl sem merült, és a függetlenek megfojtásáról sem tárgyaltunk, mert szó sincs erről. Arról nem kell egyeztetni, ami nincs. Annak, aki ezt állítja, majd több ezer levelet szétküld a világba – Magyarország jó hírét hamis állításokkal csorbítva –, nagyon komoly a felelőssége. Ez a magyar gazdaságnak és turisztikának is súlyosan árt. Jelentős felelősségük van azoknak, akik egy hamis dokumentumra hivatkozva, manipulatívan és öncélúan, hazug információkkal kárt okoznak az országnak. Ez megengedhetetlen, és ezért egyszer bocsánatot kell majd kérniük.

– A művészeknek talán nem áll jogukban ebben a formában is tiltakozni?

– Tiltakozni mindenkinek jogában áll. De felelőssége azért van abban, hogy utánajárjon annak, hogy ami ellen tiltakozni hívják, az vajon megállja-e a helyét. Mint ahogy abban is van felelőssége, hogy miképpen terjeszti ki a tiltakozását. Az elmúlt napokban sok olyan levelet kaptam, amelyben szülők panaszkodnak, hogy a tinédzser gyermekük, amikor elmegy színházba és megváltja a jegyét, nincs arra felkészülve, hogy őt a nézőtéren politikai tüntetésbe fogják bevonni, ahol nem lesz lehetősége a sor közepéről felállva távozni. Megteheti a színház, hogy a jegyvásárló közönségét – köztük a fiatalokat – rákényszerítse arra, hogy politikai állásfoglalást tegyenek? Azok a színházigazgatók, akik politikai állásfoglalásra kényszerítik a nézőket, hatalmas felelősséggel tartoznak.

– A tiltakozást egy állítólagos javaslatcsomag váltotta ki, amely megijesztette a színházi szakmát. Pontosan mi volt ebben a dokumentumban?

– Egy minisztériumi fejléc alá másolt szövegről van szó, amelyről nem tudni, manipulálták-e vagy sem, van-e igazságtartalma vagy sem.

– Pontosan mi állt a dokumentumban?

– Soha senki nem keresett meg ezzel a dokumentummal kapcsolatban, nem tette fel a kérdést, hogy valós-e, létezik-e az a terv, ami abban le van írva. Amikor egy törvény előkészítése zajlik, rengeteg ötlet felmerül a munkafolyamat során, amelyeket elemzünk. Ezek a részelemek – a jogszabály által előírt módon – egy ponton túl nyilvánosak, és vitára is bocsátjuk őket. Előtte viszont nem osztjuk meg őket. Egy illegális dokumentumról van szó, amelyet több ezer ember megtévesztésére használni céltudatos cselekvést feltételez. Naponta beszélek a művészi élet képviselőivel, a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) elnökével is, folyamatos párbeszéd volt köztünk, és mégsem keresett meg senki, hogy igazak-e azok az elképesztő állítások, amelyeket hallani lehetett.

– Pintér Béla a decemberi tüntetésen azt mondta, az utolsó pillanatban értesült róla, hogy mégsem szűnik meg az NKA. A magyar kulturális élet rendkívül megosztott. Mindenkivel egyeztettek vagy csak a kormányhoz közelebb álló szervezetekkel?

– A kulturális életre én nem valamiféle megosztottság mentén nézek. Az ebben a szférában dolgozó emberek hozzáállása, véleménye, munkamódszere gyakran azonos, de vannak olyan hatalmi, politikai és értékrendbeli kérdések, amelyekben egyesek megosztásra törekednek. Az ilyen emberek célja a hatalom megszerzése. Pintér Béla társulata a FESZ tagja. Az elmúlt évben legalább hat komoly tárgyalásom volt velük. Napi kapcsolatban vagyok a szövetség elnökével. Pintér Béla időben be tudta volna szerezni a szükséges információkat az őt képviselő szervezet elnökétől, és akkor nem kellett volna olyan beszédet mondania, mint amit a demonstráción mondott.

– A jobboldalon is vannak, akik panaszkodnak. Szerintük a kulturális élet nem tükrözi a demokratikus viszonyokat. Nem tervezik arányosabbá tenni a helyzetet?

– Rendkívül fontos tény, hogy nyolc éven keresztül, Tarlós István főpolgármestersége alatt azoknak a színházigazgatóknak egy jelentős része, akiket ő kinevezett, rendszeresen kormánykritikus álláspontot fogalmazhatott meg interjúkban és az általuk vezetett színházak darabjaiban is. Ez szívük joga, soha semmilyen fenntartói kritika ezért nem érte őket! Amint a főváros vezetésében változás történt, egyből érvénytelennek nyilvánították a fővárosi Szabad Tér Színház vezetésére kiírt pályázatot, ezzel meggátolva Bán Teodórának a szakmai bizottság által támogatott kinevezését. És nem ez az egyedüli ügy: Szombathelyen az Agora, Pécsett a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. esetében szintén politikai tisztogatás történt.

Az államtitkár szerint a konfliktus fenntartása egyedül a balliberális erők érdeke
Fotó: Bach Máté

– A Gothár-ügyből milyen következtetést kell levonni? Az ellenzék szerint erre hivatkozva vernék szét a kultúrát.

– Az egyén megtévedhet, de nekünk az egész rendszerrel kell foglalkoznunk. Az nem lehet, hogy egy nők elleni szexuális zaklatást egy színház vagy egyetem eltussoljon, és ennek ne legyenek következményei. Olyan kulturális struktúrát kell építenünk, amelyben kizárhatók a visszaélések. Az államtitkárságnak a rendszer szintjén kell a kultúrával foglalkoznia, az egyének megbüntetése pedig a helyi közösség feladata. Aggasztónak tartom a Színművészeti Egyetem ügyét, hiszen ott 18 éves fiatalok tanulnak. Megengedhetetlen, hogy egy intézményben ne legyenek biztonságban a gyerekeink. A rendszer átgondolására van szükség ahhoz, hogy az ő biztonságukat garantálni tudjuk.

– Vidnyánszky Attila nemrég azt nyilatkozta, komoly aránytalanságok vannak a színházak finanszírozása körül. Segít ezen érdemben az új jogszabály?

– Természetes, hogy ha az állam egy intézmény fenntartásának jelentős részét finanszírozza, akkor nagyobb rálátást kér az ott folyó munkára. Átlátható, kiegyensúlyozottabb, tisztább színház-finanszírozási formát fogunk bevezetni. Lesznek olyan színházak, amelyeket az állam tart el, olyanok, amelyeket az önkormányzat önállóan működtet, és lesznek közös finanszírozásúak. A színházaink jelentős részében a működésnek több mint a felét az állam állja. Amikor leülünk az önkormányzatokkal tárgyalni a jövőbeli közös finanszírozásról, akkor azt az álláspontot fogjuk képviselni, hogy az önkormányzatok jobban vegyék ki a részüket abból. Gyakran előfordult ugyanis, hogy amikor az állam pluszforrást adott egy önkormányzati színháznak, akkor megörült az önkormányzat, hogy nekik kevesebb támogatást kell nyújtaniuk, és elvonták az önkormányzati pénzt. Ezt meg fogjuk változtatni, és csak azokkal az önkormányzatokkal kötünk megállapodást, amelyek garantálják, hogy nem csökkentik az általuk biztosított források mértékét. Ez a színházi szférát védő intézkedés.

– A tiltakozók attól félnek, politikai nyomásgyakorlás következik.

– Magyarországon semmi nem sérti az alkotói szabadságot. Amikor azt mondjuk, a politika ne szóljon bele a színházba, miért nem értjük ezalatt azt is, amikor a polgármester nevezi ki a teátrum vezetőjét? Ő nem politikus? Ha a kultúrához amúgy értő felelős államtitkárság teszi ezt, az politika, ha a kultúrához legtöbbször nem értő helyi polgármester vagy a főpolgármester, akkor nem?

– Mi lesz a független társulatok sorsa?

– Megkérdőjelezhetetlen, hogy a magyar művészeti élet színességéhez nagyban hozzájárul a független szféra. Ám ha valaki létrehoz egy ilyen színházat, akkor felelőssége kell legyen annak fenntartható működtetésében is. Az lehetetlen, hogy gomba módra szaporodva létrejöjjenek olyan szervezetek, amelyek egyből benyújtják a számlát az államnak, várva, hogy az adófizetők finanszírozzák a kísérleteik megvalósítását. Nem lehet plafon nélküli ez a rendszer, valahol meg kell húzni a határt.

– Hogyan látja, van lehetőség a megbékélésre a jelenlegi helyzetben?

– Persze. Nem feltételezem, hogy bárki is a magyar kultúra ellen lenne, és elvárom, hogy ezt a kormányról, rólam és a munkatársaimról se feltételezzék. De rendkívül nehéz lesz a támadásokat szervezőkkel úgy tárgyalni, mintha mi sem történt volna. A konfliktus fenntartása egyedül a balliberális politikai erők érdeke. Ha a kormányon múlik, folytatódik a fejlődés a színházakban is.