Jelentősen csökkent a csecsemőhalálozás, de van még mit javítani

2015–2019-között az Európai Unió élmezőnyében voltunk a csecsemőhalálozás csökkenésében 

– hívta fel a figyelmet Szabó Miklós, aki a védőnők szakmai konferenciáján a csecsemőhalandóság arányait és okait ismertette. A Semmelweis Egyetem Neonatológiai Tanszéki Csoport vezetője szerint ezt támasztja alá az a pár héttel ezelőtt megjelent Euro-Peristat riport is, amelyben a csecsemőhalálozás tekintetében a 2015–2019 közötti időszakot ismertetik. Ebben a rangsorban az országok között Magyarország a harmadik volt, tehát ezekben az években egyebek mellett hazánkban csökkent legnagyobb mértékben a csecsemőhalandóság. 

2019-ben azonban megtorpant a hazai csecsemőhalandóság évtizedek óta tartó csökkenő trendje, amelynek során 2000 óta 60 százalékkal, 2010-hez viszonyítva pedig 30 százalékkal csökkent a mutató értéke. 2018-hoz képest 2019-re már 11 százalékkal nőtt a csecsemőhalandóság. 

Ezt a negatív tendenciát nem az újszülöttkori halálozás, hanem az egy hónap után (28–364 nap között) bekövetkező haláleset emelte meg. Az előadásából kiderült az is, hogy 2019-ben az összes csecsemőhaláleset 17 százaléka nem a kórházban, hanem otthon következett be. Az esetek többsége jól azonosítható kis régiókban történt. 

Az előadó kitért arra is, hogy 2019-ben a „hirtelen csecsemőhalál szindróma” esetszámok is  növekedtek 2018-hoz képest. Ebben az esetben a halál okát a kórtörténet nem magyarázza, és a gondos patológiai vizsgálat sem képes megállapítani. 

Sajnálatos módon hazánkban az anyai halálozási arány is szinte a legrosszabbnak számít Európában. 2021-ben az abszolút szám 24 haláleset volt. Ennek okai szintén ismeretlenek 

– tájékoztatott a Semmelweis Egyetem tanára.

Borítókép: Illusztráció. (Fotó forrása: Shutterstock)