A globális liberális-kozmopolita hálózat által irányított és pénzelt „hazai” ellenzék – tisztelet a kivételnek – verbálisan, de háborút indított az Orbán-kormánnyal szemben. Az ellenzéki szavak és mondatok, az állítások a parlamentben és azon kívül régen nem az igazságról szólnak, vagy valódi vitákról, ahol érvek csapnak össze a logika szabályai szerint; a tét szigorúan a háború megnyerése, a Fidesz politikai megsemmisítése. A szavak és mondatok pedig pusztán eszközök, esetükben kíméletlen eszközök a hatalmi cél elérése érdekében.
Ennek egyetlen „Pazar” példája Dobrev Klára egyik korábbi megnyilvánulása, amelyben egy szuszra közölte, hogy a kormány nem tudja kezelni a gazdasági válságot, óriási a szegénység Magyarországon, illetve a kormány elvesztette a vírus elleni küzdelmet. Minden ténybeli adat ennek homlokegyenest az ellenkezőjét mutatja – de mit számít ez, ha a cél a hatalom megszerzése, bármi áron is?
Vagyis: ez a gyűlölet, a háború és az erkölcstelenség logikája. Mivel értelmes vitát háborúban nem lehet folytatni, ezért a jelenséget kell megmutatnia a választók felé: íme, ők ilyen, morálisan züllött emberek, íme, ők azok, akik erkölcsi értelemben méltatlanok arra, hogy hatalomra kerüljenek. Minősíteni kell őket, élesen, keményen, ha kell kíméletlenül, mint Kocsis Máté tette. Ő szigorú volt, de igazságos: Gyurcsányt, mint az ellenzék központi figuráját persona non grata-nak minősítette – mert ő már régen nem „lottó ötös” a nemzeti oldal számára.
A kemény és magabiztos fellépés modellje a külpolitikai viszonyokban már megjelent a kormány részéről, jómagam is írtam többször arról, hogy Varga Judittól mondjuk Menczer Tamásig és másokig hatásosan léptek-lépnek fel a minket méltatlanul támadó külföldi liberális politikusokkal szemben. Most itt az idő, hogy ugyanezt a modellt alkalmazza kormányoldal a belpolitikában, a kampányban is. Kocsis Máté megadta ehhez az alaphangot.
Háború van, barátaim, a szavak háborúja, s ennek megfelelő módon reagáljunk.
