Szalai Szilárd, Pesti Srácok: „Az a kritika, miszerint Magyarország „szembe megy a forgalommal”, új megvilágításba kerül, ha történelmi párhuzamokat vizsgálunk. Az 1848-as forradalom idején sem állt széles nemzetközi támogatás a magyar törekvések mögött. Bár más népek körében is volt elégedetlenség, valódi, következetes ellenállást főként Magyarország tanúsított. És ez ma is így van. Szemforgató francia Napkirályok, Oroszországban rendszert váltó német forradalmárok, invesztitúra jogot követelő német császárok nélkül is jól boldogulunk, ha hagyják. Persze ez még kérdés. A jelen kihívásai között továbbra is szerepel a közös teherviselés és a gazdasági szolidaritás kérdése. Egyes nézőpontok szerint ezek helyett ideológiai alapú döntések és központosított hatalmi törekvések erősödnek meg, amelyek feltételekhez kötik az együttműködés előnyeit. Minek van gazdasági unió, ha az csak a gyengülő erősek érdekeit képviseli az erősödni vágyó gyengék kárára? A Nyugat lett Európa „beteg embere”, ahogy száz évvel ezelőtt a Török Birodalom volt az. Nekünk pedig néhány nap múlva döntenünk kell, hogy a romlást választjuk, valamiféle reneszánszt- bármilyen küzdelmes is legyen az. A nihil sajnos sokszor erőt vett ezen a népen. De ezeréves történetünk azt bizonyítja, hogy sok fájdalom árán, de a józan ész, s így a megmaradás mindig győzött. Most talán nem kell annyi kínt elszenvednie a hazának, mint az elmúlt századok során, mielőtt felismerné a biztos választást.”