Brüsszel propagandája agresszívabb a szovjetnél is

A kereszténydemokraták és a szocialisták együtt küzdenek azok ellen, akik bírálni merészelik a hivatalos európai doktrínát, így azt mondhatjuk, az Európai Parlament az unió hivatalos propagandaszerve, amely az integrációt támogatja — mondta lapunknak adott interjújában Václav Klaus. Csehország korábbi államfője a Mathias Corvinus Collegium által szervezett migrációs konferencián nyilatkozott a Magyar Nemzetnek, rávilágítva az európai elit szoros személyes kapcsolatainak kamaszkori gyökereire és ennek rendkívüli fontosságára.

A volt elnök szerint a kommunizmus bukása után nehéz volt megtalálni a térségben a közös hangot Fotó: Teknős Miklós

– Kik ezek?

– Valódi demokraták mindenütt vannak, Spanyolországban, Olaszországban, bárhol. De ott vannak a másik oldalon azok, akik az európai elithez tartoznak, a politikai élet irányítói, a tudományos akadémiákon, a médiá­ban, mindenütt. Ez a valódi választóvonal, nem a földrajzi.

– Említette, hogy az Európai Parlamentben az a bizarr, hogy mindenki egy oldalon áll, senki sem hangoztat ellenzéki véleményt. Lát ebben változási lehetőséget?

– Az Európai Parlament nem egy igazi parlament, csak úgy tesz, mintha az volna. Az európai országok elküldik Brüsszelbe és Strasbourgba azokat a politikusokat, akik nem nyertek saját országukban, így azt mondhatjuk, az ott ülők a második vonalat képviselik. Aztán a kereszténydemokraták és a szocialisták együtt küzdenek azok ellen, akik bírálni merészelik a hivatalos európai doktrínát, így azt mondhatjuk, az Európai Parlament az unió hivatalos propagandaszerve, amely az integrációt támogatja. Nem látok semmi esélyt arra, hogy ez megváltozhat. Ehhez ugyanis az kellene, hogy valódi politikai pártok legyenek a parlamentben, ahhoz pedig egy valódi „európai nép” kellene. Az pedig nincs. Magyarországon lehetnek bal- és jobboldali pártok, ez Brüsszelben lehetetlenség.

A volt elnök szerint a kommunizmus bukása után nehéz volt megtalálni a térségben a közös hangot
Fotó: Teknős Miklós

– A visegrádi együttműködés éveken át tetszhalott volt. Ma milyennek látja a közép-európai együttműködést?

– Ez most teljesen más. Mindig kritizáltam a visegrádi folyamatot, mert abban nem voltak valódi politikai ötletek. Jóval korábban, egy nemzedékkel ezelőtt, mikor a mi országaink súlyos identitásproblémákkal küzdöttek, hogy elfogadják őket a „normális” országok, eldöntöttük, hogy létrehozunk egy közép-európai szabadkereskedelmi megállapodást, a CEFTA-t. Ezzel a visegrádi területen belül sokkal könnyebben tudtunk volna kereskedni. A keleti piacok összeomlottak, a nyuga­tiak pedig zárva voltak előttünk. Ez volt a visegrádi csoport első fontos és jó ötlete. Ezt követően a V4 tevékenysége kis túlzással jórészt kimerült a morvaországi és magyar népzenészcsoportok közötti együttműködés támogatásában. A migrációs válság viszont egy teljesen új témát hozott fel a visegrádi országok között, amelyben ­mindannyian meg tudunk egyezni.

– Ez a múltunkban rejtezik, hogy a négy közép-európai ország alapvetően egyetért abban, hogy nem kíván úgy élni, ahogy a nyugati társadalmak gyermekei?

– Nem hiszem, hogy ez a múlt eredménye. Ebben a gondolkodásmódban nincs semmi reakciós elem. A visegrádi országok álláspontja inkább az idősebb nemzedék álláspontja, nem a fiataloké. Azt érzem, hogy a fiatalok a négy közép-európai államban is az EU-propaganda áldozatai, márpedig az EU ebből a szempontból sokkal agresszívabb, mint a Szovjetunió volt a későbbi időszakban. Nem mondom, hogy Sztálin idején nem volt szigorúbb, de a nyolcvanas években biztos nem volt olyan agresszív a propaganda, mint manapság az unióban. A fiatalok gondban is vannak. Az én fiaim nagyon hasonlóan gondolkodnak, mint én. Ugyanezt nem mondhatom el az unokáimról.