Családi wellness brüsszeli kasszából: orvosszakértőnek hazudta rokonait a strasbourgi luxusúton a baloldali EP-képviselő

Kamudokumentumokkal, egészségügyi szakértőnek álcázva utaztatta Strasbourgba a családját és a barátait az adófizetők pénzén egy horvát európai parlamenti képviselő. A Politico brüsszeli hírportál tényfeltáró cikke szerint Romana Jerkovics ellen már a saját pártja is fegyelmi eljárást indított. Ez nem egy egyedi eset, hanem egy rendszerszintű probléma: hogy Brüsszelben szinte senki sem ellenőrzi érdemben a képviselők költéseit.

Fotó: JEAN-CHRISTOPHE VERHAEGEN Forrás: AFP

Bár az összeg uniós szinten nem tűnik gigantikusnak, az eset a felszínre hozott egy rendszerszintű problémára, amelyre már rengeteg szervezet felhívta a figyelmet:

az Európai Parlament sajátos, szinte ellenőrizetlen kifizetési rendszere.

Jelenleg ugyanis a brüsszeli bürokrácia nagyrészt bízik a képviselők által leadott listákban és pecsétekben. Ha a formanyomtatványok és a számlák matematikailag stimmelnek, a belső ellenőrzés ritkán vizsgálja meg mélyebben, hogy a meghívott szakértő valóban az-e, akinek mondja magát, vagy csak a képviselő unokatestvére, aki szeretné ingyen megnézni Strasbourgot. Amíg a belső ellenőrzési mechanizmusok ilyen lazák, a brüsszeli kassza továbbra is nyitott pénztárcaként működik a dörzsöltebb politikusok és rokonságuk számára.

Eva Kaili görög szocialista képviselő neve mára egybeforrt a brüsszeli korrupciós botránnyal (Fotó: KENZO TRIBOUILLARD / AFP)

A brüsszeli korrupciós botrány, vagyis a Katargate

Nem is volt olyan régen, hogy az Európai Parlament történetének legnagyobb korrupciós botránya rázta meg az EU-t. A botrány, amelyet a sajtó gyakran Katargate néven emleget, 2022 decemberében robbant ki, és az Európai Unió történetének egyik legsúlyosabb politikai válságává vált. A belga hatóságok egy nagyszabású, titkosszolgálati adatokra alapozott nyomozás után csaptak le a gyanúsítottakra Brüsszelben.

A vádak szerint harmadik országok, különösen Katar és Marokkó, hatalmas összegekkel és értékes ajándékokkal szisztematikusan vesztegettek meg európai parlamenti képviselőket és tisztviselőket. A külföldi államok célja az volt, hogy a számukra kedvező irányba befolyásolják az Európai Parlament gazdasági és politikai döntéseit, valamint tisztára mossák emberi jogi bizonyítványukat.

A botrány középpontjába gyorsan Eva Kaili, az Európai Parlament akkori görög szocialista alelnöke került. A rendőrség a házkutatások során elképesztő mennyiségű, összesen csaknem 1,5 millió euró készpénzt talált és foglalt le. A hatóságok magánál Kailinál, valamint édesapjánál is készpénzzel teli bőröndöket találtak, amelyeket a gyanú szerint menekíteni próbáltak a rendőrök elől. A tettenérés miatt Kaili képviselői mentelmi joga azonnal megszűnt, így a belga rendőrség őrizetbe vehette. Az Európai Parlament napokon belül, szinte egyhangú szavazással fosztotta meg őt az alelnöki tisztségétől.

Fotó: FREDERICK FLORIN / AFP

Az ügy másik kulcsfigurája Kaili élettársa, Francesco Giorgi volt, aki parlamenti asszisztensként dolgozott Brüsszelben. A hálózat feltételezett agyának és irányítójának azonban Pier Antonio Panzeri korábbi olasz európai parlamenti képviselőt tartották.

Panzeri később vádalkut kötött a belga ügyészséggel, amelynek értelmében bűnbánóként feltárta a hálózat működését és megnevezte a résztvevőket a büntetése enyhítéséért cserébe. Kaili mindvégig határozottan tagadta a bűnösségét, és azt állította, hogy semmit sem tudott a lakásukon rejtegetett pénzről. A politikusnő hónapokat töltött előzetes letartóztatásban egy brüsszeli börtönben, ami komoly nemzetközi visszhangot váltott ki.

A védői folyamatosan támadták a belga hatóságok eljárását, embertelen fogvatartási körülményekre és a mentelmi jog megsértésére hivatkozva. Később Kailit házi őrizetbe helyezték és elektronikus nyomkövető viselésére kötelezték, majd ezt a korlátozást is feloldották. A nyomozás során kiderült, hogy a vesztegetési pénzeket egy civil szervezeten, a Fight Impunity nevű alapítványon keresztül is áramoltathatták.

A botrány mélyen megrendítette az európai polgárok uniós intézményekbe vetett bizalmát, és felerősítette a lobbitevékenységek szigorúbb ellenőrzését követelő hangokat. Bár az Európai Parlament szigorított az átláthatósági szabályokon, sokak szerint a reformok nem voltak elégségesek. Az eljárás a bonyolult jogi viták és a titkosszolgálati bizonyítékok felhasználhatósága körüli kérdések miatt rendkívüli módon elhúzódott. A feszültséget csak tetézte, hogy Kaili később visszaülhetett az EP-be, mint aki jól végezte dolgát.