
Piazzolla dalai magyarul
A koncerten Csordás Klára négy Piazzolla-dalt ad elő, amelyek közül kettő Sülyi Péter költői fordításában, magyar nyelven hangzik el. Az énekesnő számára különösen személyes ez a zenei világ, hiszen pályafutása során szoros kapcsolatba került Argentínával.
Az argentin program azért testhez álló, mivel egy évtizeden keresztül gyakran léptem föl Argentínában, Buenos Airesben. Így a spanyol nyelv – amit argentin akcentussal is tudok beszélni – megkönnyíti a dalok előadását. A négy Piazzolla dalnak az interpretálása nem csupán énekesi, hanem színészi feladat is
– fogalmazott Csordás Klára.
A Piazzolla-dalokban az ének valóban több puszta dallamformálásnál. A tangó szövegvilágában gyakran jelenik meg a szerelem, a veszteség, a vágyakozás és a magány, az előadónak pedig ezeknek az érzelmeknek a drámaiságát is meg kell jelenítenie.
A magyar fordítások lehetőséget adnak arra, hogy a közönség közvetlenebbül kapcsolódjon a dalok történeteihez.
Bartók hatása az argentin zenében
Az est második felében Alberto Ginastera (1916–1983) vonószenekari Concertója hangzik el. A zeneszerző az argentin klasszikus zene egyik legjelentősebb alakja volt, akinek művészetére Bartók Béla zenei gondolkodása is hatást gyakorolt.
Ginastera és Bartók személyesen soha nem találkoztak, ám az argentin komponistát fiatalon mélyen megérintette Bartók zenéje. A koncerthez készült ismertető szerint Buenos Airesben hallotta Arthur Rubinstein előadásában az Allegro barbarót, amely meghatározó élményt jelentett számára.
A két zeneszerző munkásságában valóban felfedezhetők közös vonások. Mindketten saját népük zenei hagyományaiból merítettek, de a népzenei motívumokat nem egyszerűen idézték, hanem új, korszerű zenei nyelvvé formálták.
Bartók esetében elsősorban a magyar és más kelet-európai népzenei hagyományok, Ginasteránál az argentin népzene és a pampák táncainak ritmusvilága vált meghatározó inspirációvá.
Ginastera 1965-ben komponált, 33-as opuszszámú vonószenekari Concertója különösen jól mutatja a szerző ritmikai gazdagságát és a hangszeres virtuozitás iránti érdeklődését. A műben a vonószenekar különböző szólamai önálló karaktert kapnak, a feszültséggel teli szakaszokat pedig líraibb, elmélyültebb részletek váltják. A darab egyúttal azt is érzékelteti, milyen sokféle formában élhet tovább a népzene hatása a modern koncertzenében.























