Sohasem unalmas a győzelem

Tegnap hazaérkezett Zágrábból az első ízben kiírt Európa-kupán győztes magyar férfi-vízilabdaválogatott. A sikercsapat szakvezetője, Märcz Tamás hangsúlyozta, ugyanabban a mezőnyben lett első a magyar válogatott, amelyben tavaly a barcelonai Eb-n nyolcadik — egyszóval, a fejlődés remekül lemérhető. A szövetségi kapitány arról is beszélt, hogy a nemzetközi szakma nagy elismeréssel szólt a horvát fővárosban a fiatal magyar gárda teljesítményéről.

A sikeres csapat és a serleg a hazaérkezés után Fotó: Bach Máté

Némi zavar volt felfedezhető a trófeát a kezében szorongató csapatkapitány, Varga Dénes, aztán Manhercz Krisztián, Nagy Viktor, Vogel Soma és a többi zágrábi győző arcán, amikor az Európa-kupa-nyertes magyar vízilabda-válogatott tagjai a televíziós kamerák és a fotóriporterek fényképezőgépeinek kereszttüzében tegnap kora délután kikászálódtak a csapatbuszból a Szőnyi úti BVSC-uszoda előtt. Nem is csoda: a fiúk elszoktak a sikerektől az utóbbi években, a 2013-as – meglepetésszerű – világbajnoki elsőség óta csak egyetlen nagy nemzetközi tornát nyertek, a tavalyi világkupát, s közben olyan kudarcok is becsúsztak, mint a 2018-as barcelonai Eb-nyolcadik hely.

Erre utalt Varga Dénes is, amikor Hajdu B. István ceremóniamester megjegyezte: sok nagy győzelmet élt már át a remek pólós, akit nem mellesleg a zágrábi torna legjobbjának, az MVP-nek választottak meg. „Annyit sajnos nem nyertem, hogy unalmas lenne – mondta a csapatkapitány, a 2008-as olimpiai bajnok gárda utolsó mohikánja. – Milyen érzés? Nagyon jó. Nekünk óriási siker az elsőség, mert három olyan csapatot győztünk le – Montenegrót, Olaszországot és a világbajnok Horvátországot –, amelyek ellen mindig jó nyerni. Remélem, olyan muníciót ad nekünk ez a siker, hogy ha legközelebb összefutunk ezekkel a csapatokkal, tudunk majd mihez nyúlni. Egyébként rögtön az első meccsen éreztem, hogy jók vagyunk, s messzire juthatunk.”

A sikeres csapat és a serleg a hazaérkezés után
Fotó: Bach Máté

Märcz Tamás szövetségi kapitány a lényegre tért: „Ugyanaz a nyolc csapat játszott Zágrábban, mint tavaly Barcelonában az Eb nyolcas döntőjében, azzal a különbséggel, hogy most a nyolcadik lett az első. Rengeteg magyar volt kinn, jó volt érezni közelről a szeretetüket. A világ legjobb nyolc csapata volt ezen a tornán, az volt a tervünk, hogy lemérjük a tudásunkat komoly ellenfelekkel szemben. Lépésről lépésre haladtunk, egyre erősebb ellenfelekkel szemben, és végül elnyertük a kupát. Nem akarjuk túldimenzionálni a sikert, de lebecsülni sem. Új szabályok vannak, felpörgött a póló, de azért alapvetően nem változott a játék, most is az nyer, aki jobban játszik és jobban akarja a győzelmet. Fontos volt, hogy nem fogyott el az erőnk a végére, a figyelmünk, a játékunk intenzitása. S azt még hangsúlyozni szeretném, hogy a tornán jelen volt a szakma krémje, Ratko Rudics négyszeres olimpiai bajnok edzőtől kezdve mindenki, s a külföldi szaktekintélyek egybehangzó véleménye roppant pozitív volt a válogatottunkról.”

Sugároztuk az önbizalmat

Manhercz Krisztián, az OSC kapásoldali bombázója volt a torna egyik csillaga a döntőben lőtt három szenzációs góljával.

– Honnan volt ez az önbizalom? Úgy lődözte a gólokat Marko Bijacnak, a világ egyik legjobb kapusának, mintha edzésen lenne.

– Az egész tornára jellemző volt a felszabadult játékunk, sugároztuk az önbizalmat mind kifelé, az ellenfelek felé, mind pedig a csapaton belül. Kicsit hasonlított a teljesítményünk ahhoz, amit tavaly a világkupán nyújtottunk.

– Úgy tűnt, minden pofonegyszerű, de nyilván nem így volt. A torna előtt is erre számított?

– Nem feltétlenül, hiszen meccsről meccsre erősebb ellenfelekkel kerültünk szembe, ha a jelenlegi erőviszonyokat nézzük, és hát a döntőben a regnáló világbajnoknál keményebb riválist nem is kaphattunk volna. Azt hiszem, benne volt a siker ebben a játékban, és bebizonyítottuk, hogy bárki ellen van keresnivalónk.

– Minek köszönhető a látványos fejlődés? A természetes érési folyamatnak vagy valami másnak? Ha csak az olaszokat nézzük, ellenük nyolc gólt javultak a barcelonai Eb óta.

– Minden mérkőzés más, nem szabad párhuzamot vonni a múlt és a jelen között. Eltelt egy év, tapasztaltabbak, rutinosabbak lettünk. Igen, hónapról hónapra, hétről hétre fejlődik a csapat, fiatalok vagyunk, időre van szükségünk, hogy beérjünk, hogy megszokjuk egymást.

– Az idősebb szurkolók átéltek már néhány magyar pólós aranykort, elkezdődött a legújabb?

– Én örülnék ennek a legjobban, mindent elkövetek annak érdekében, hogy így legyen.