Leépült baráti kör

Aki még kételkedik abban, hogy a szélsőbal és a szélsőjobb egy tőről fakad, merengjen el Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter kézfogóján. (Volner János nemrég érzékletesen fogalmazta meg szenvedélyes találkozásukat: „A baloldalban végbélkúpként oldódtak fel a jobbikosok.”)

Emlékszünk még a Jobbik alapító nyilatkozatának kulcsmondatára? Hogyne emlékeznénk, jól csengett: „A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból.” És emlékszünk még Jakab Péter pártelnök nem régi kijelentésére? Hogyne, a gyomrunk fordult fel tőle: „Az összefogást választottuk. […] A reményt, hogy végre elhozhassuk a valódi rendszerváltást ennek az országnak […] stb.”

Elhozni a „valódi rendszerváltást” azzal a Gyurcsány Ferenccel szövetségben, aki 2006-ban magyar miniszterelnökként magyar emberekre lövetett… Hogy nem szakad rájuk az égbolt!

Bizony, hinni kellett volna Csurka Istvánnak, aki már 2010 tavaszán megírta: „A Jobbik a szocialisták és az SZDSZ fantomszervezete. Az egész Jobbik-röptetés, -fölemelés pontosan ki van dolgozva. Minden áldott nap szerepeltetni a hírekben a baloldal és a liberálisok rettegett hősi ellenségeként […] A cél, hogy az új proletárpárt akadályozza meg a Fidesz fölényét.” (Kupa Mihály 2002-es „furfangos” Centrum Pártja megvan? – P. Gy.)

Hát most itt ez a „kőkemény nemzeti” Jobbik, amely „már nem egy létező párt, hanem egy teljesen leépült baráti kör” (Deák Dániel elemző szíves közlése).

Itt felejtett kisnyilasok, akiken már eleve rosszul állt a nemzeti mellény.

Borítókép: Jakab Péter (Fotó: Havran Zoltán)