Bizony mondjuk, még a végén megérjük, hogy jövő tavasszal a csepp ideig nyugalmazott gyurcsányista szatír (e műfaj eredeti mitológiai klasszikusai Dionüszosz bor- és mámoristen ló- vagy kecskefarkú, disznófülű, a nimfákat zaklató bizarr kísérői) is rajtvonalhoz áll a külországokból marionettezett hazafiatlan népfront dobreviánus frakciójának jelöltjeként. De legalább egy kisebbecske stallumot bizonnyal rámasniznak, végtére is Czeglédy Csabához mérve szinte szent ember.
Mindenki abból főz persze, amije van, és minden politikai pártnak látszó érdekszövetség olyanfélékkel közösködik, amilyenféléket épp le tudott akasztani eldugott hátsó sufnik pókhálós félhomályából. Gréczy epizodista pedig lendületesen le van akasztva. Lefújták róla a port, és most jár és beszél.
Jó hír azért, hogy ennél nyomasztóbb Gréczyket is túlélt ez a nemzet és ez a haza. Jöttek, mentek, nyomuk sem maradt. A történelmi annalesek csak a fontos eseményeket és a meghatározó személyiségek nevét jegyzik fel. Akik egyáltalán – személyiségek. Az eltévedt önarckép-fotográfus nem az. Ez a valóság törvénye, egyben a rendes emberek reménye jövő tavaszra, sok szép tavaszra, minden évszakra.
A szerző újságíró
(Borítóképen: Gréczy Zsolt és Gyurcsány Ferenc; Forrás: MTI/Bruzák Noémi)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!