Robi megint az asztalra csapott

Alföldi Róbert, a nagy balliberális művész összevissza beszél a balliberális sajtóban.

Szóval Alföldi interjút adott, mert nemcsak jószívű, de roppant érdekes és tehetséges ember is, annyira, hogy momentán éppen saját magáról készített darabot, és szerényen a mű főszerepét is eljátszotta.

A helyszín az Átrium, a darab meg olyan, mint korszakos szerzője és a főszereplője: egyszerűen zseniális.

Valószínűleg, mert a műről kevés szó esik, minek is, ha valami Alföldi kezei közül kerül ki, az kizárólag aranyból lehet, ez nyilvánvaló, annyira, hogy csak a begyöpösödött agyú, maradi, fasiszta konzervatívok meg a magyarkodó focimeccsre járó gyűlölködők mernék az ellenkezőjét állítani.

Robi egy zseni, és pont. Ráadásul nem nyal, nem törleszkedik a hatalomhoz, Karácsony Gergely mozgalmába sem a Kossuth-díjért lépett be, ugyan, nem olyan ő. Hanem mert most telt be nála végleg a pohár, mert most lett végleg elege, annyira, hogy legszívesebben egész álló nap csak könnyes szemmel, teli torokból ordítana Orbán homofób es antidemokratikus rezsimje miatt. (Alföldinél amúgy tízensok éve mindig épp betelik az a bizonyos pohár.)

De nem ordít, inkább alkot. Egy újabb zseniális művet magáról, arról, hogyan szidják őt, a korszakos zsenit a prolik, hogyan buzizzák és zsidózzák az irigyek; meg a gonosz és tehetségtelen Vidnyánszkyról, aki, mint azt minden HVG-törzsolvasó tudja, kizárólag a Kossuth-díjért él, alkot és dörgölőzik a hatalomhoz.

Mert ilyenek ezek a fideszes művészek, csak a Kossuth-díj miatt van még gyomruk Orbán szekerét tolni.

Nyilván ez úgy néz ki, hogy ül a sok megkeseredett, tehetségtelen jobboldali színész a Nemzeti vagy az Operettszínház büféjében, iszik, naná, hiszen pia nélkül már ők sem bírnák Orbán diktatúráját, néha bizonytalanul felállnak, majd a kongó nézőtér előtt penetránsan eljátszanak valami penetráns darabot, és közben üveges szemmel, bután bámulva, mint a zombik, várják a diktatúra Kossuth-díját.

De Robi nem ilyen, az pedig csak a véletlen műve, hogy néhány évig pont egyetértett Gyurcsánnyal meg az SZDSZ-szel, aminek bátran hangot is adott minden egyes héten a Heti hetesben, majd egyszer csak, valószínűleg mert generációja legtehetségesebb művésze és mert minden héten félelmet nem ismerve jól megmondta a Fidesznek, megkapta a Nemzeti Színházat.

De amúgy semmilyen összefüggés nincs a két dolog között. Ráadásul az a tevékenysége ugye nem az akkori balliberális kormány ülepének a fényesre nyalása volt, hanem heroikus harc a homofób, magyar és árpádsávos zászlókkal az utcán politizáló, kirekesztő jobboldal ellen. Aminek már akkor is Orbán volt a vezére.

És Robi már akkoriban is Orbán ellen, no meg a szabadságért, az elfogadásért és a demokratikus értékekért harcolt. Rettenthetetlenül és rendíthetetlenül. Nem pedig azért, mert olyan nagyon kényelmesnek és otthonosnak érezte volna Gyurcsány ölét és finomnak az ülepét. Oké, hát Kossuth-díjat pont nem kapott, csak az ország legnagyobb prózai színházát, de majd talán 2022-ben, hátha.

Az interjúban szóba kerül még, hogyan szokta megalázni a színészeit, és hogyan ordibál velük, amikor rendez, de nyugalom! Neki, nekik szabad. Hiszen magasabb célt szolgál a balliberális „színházi k…rva anyád”. Meg a kulisszában bugyiba nyúlkálás is.

A liberális értékek a nagy egyetemes igaz­ságok kimondásához vezetnek el. Például, hogy Orbán egy g…ci, a Fidesz lop, a foci a bunkók sportja, a kormány homofób és rasszista, a melegházasság pedig jó, a menekülteket meg embertelen dolog nem befogadni.

És ha ehhez üvölteni kell, és meg kell alázni a színművészt?! Ne finnyáskodjunk, kérem, ahol fát vágnak, ott bizony hullik a forgács, arról nem is szólva, hogy ki hallott már olyan háborúról, ahol nem voltak áldozatok?

Robi, aki soha nem nyalt, nem dörgölőzött és nem törleszkedett a hatalomhoz (csak a Gyurcsány-kormány alatt a Heti hetesben), az erős kezdés után egy még erősebb befejezéssel üzeni meg a többi liberális kollégájának, hogyan is kell tiszta erőből a diktatúra asztalára csapni.

Az utolsó kérdésre ezt válaszolja: „Ebben az országban egy dologban van konszenzus: minden szülő azon dolgozik, hogy a gyereke húzzon el innen.”

Biztos, Robi? Tehát te tényleg meg vagy róla győződve, hogy az a nagyjából két és fél millió jobboldali, aki a Fideszre fog szavazni, minden áldott nap azért él és dolgozik, és azért fohászkodik, hogy a gyerekei elhagyják az országot, külföldön tanuljanak, nőjenek fel és alapítsanak családot? Tényleg ebben az egyben van konszenzus?

Beszéltél velük talán? Egyesével, mindegyikkel leültél, megkínáltad őket egy kávéval, megkérdezted, és türelmesen végig is hallgattad az összes magyart? És mind ezt mondták? Vagy csak olvastál pár kommentet az ellenzéki cselédsajtó cikkei alatt? A ti beteg buborékotokban, ahol olyanokat írnak, hogy nem szülnek, amíg a Fidesz van hatalmon?

Esetleg csak szokás szerint tét nélkül hazudoztál és összevissza beszéltél mindenféle hülyeséget, mindenféle bizonyíték nélkül?

Ugye, ez történt?