Törpe Károlyi Mihályocskák (5. rész)

Előkelő vendégként éltek a kommunista gazemberek a fényességes Nyugaton.

Bayer Zsolt Fotó: Katona_Vanda

Így élnek tehát a tömeggyilkosok, tolvajok, kommunista gazemberek a fényességes Nyugaton, és fejtik ki egészen elképesztő propagandájukat Magyarország ellen. S persze készülnek visszatérni a hatalomba, elemzik a helyzetet, vagyis azt, miért gyűlölik őket ennyire még a munkások is. Kun Béla meg is fejti ennek okát, amikor ezt írja (többes szám harmadik személyben értekezve önmagukról!): „Mindenkor, szinte doktrinárius módon úgy fogták fel a forradalmat, mint a nemzetközi proletárforradalom egy részét, és szempontjaik sohasem voltak valami magyar szempontok, hanem mindenkor a nemzetközi proletárforradalom szempontjai.”

Igen. Mi ma pontosan látjuk és tapasztaljuk, hogy ezeket soha sem bántották a „valami magyar szempontok”. S azt is tudjuk, hogy a hazai rendszerváltás egyik Nyugatról sugalmazott és követelt feltétele volt, miszerint a kommunista (szocialista) rendszer fenntartói­nak, működtetőinek – beleértve az 1956-os megtorlások és gyilkosságok legnagyobb és legocsmányabb tetteseit is! – nem eshet semmilyen bántódása.

Így aztán „ágyban, párnák közt” pusztult el Biszku Béla, Apró Antal, de még Péter Gábor is! Mai lelki-szellemi örököseik (vagy éppen a szó legszorosabb értelmében vett örököseik és ivadékaik: Dobrev) pedig megtorlásokkal, soha nem látott monstre perekkel, börtönnel és foglalkozástól eltiltással fenyegetik a polgári kormány tagjait, a polgári sajtó munkatársait, de akár a szavazóit is!

És igen: akkor, száz évvel ezelőtt egy világháborúban megkínzott, Trianon sújtotta, gyakorlatilag halálra ítélt ország vezetői, túl egy tanácsköztársaságnak becézgetett patkánylázadáson és tömeggyilkosság-sorozaton, nekiláttak megmenteni az országot. Hozzáfogtak a lehetetlenhez – és valami elképesztő és megmagyarázhatatlan sikert arattak. Az úgynevezett „bethleni konszolidáció” egészen egyszerűen: páratlan csoda!

Bethlen István demokráciát teremt – a kor viszonyaiban tökéleteset. (És betiltják a kommunista pártot, amit vádként szoktak felhozni a Bethlen-kormány és a Horthy-rendszer ellen, holott mindenhol és mindig ezt kellene tenni!)

Nagyatádi-Szabó István végrehajtja a földreformot – kétmillió paraszt jut földhöz! A kötelező betegség- és baleset-biztosítás révén a városi munkásság nyolcvan százaléka biztosított lesz. Bevezetik az öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági segélyt, továbbá a táppénzt is. A konszolidáció egyik eredménye, hogy a pengő erősebb valuta lesz a francia franknál!

A trianoni békeszerződés megfosztotta az országot az összes ásványkincsétől és erdeitől, nemesfém- és sóbányáitól. Senki sem hihette, hogy ebből a helyzetből talpra lehet állítani a gazdaságot. Ehhez képest létrehozták a Magyar Nemzeti Bankot, amely megkapta a pénzkibocsátás jogát. Sikerült népszövetségi kölcsönt felvenni, amelyből soha nem látott ipari-gazdasági fejlesztések kezdődtek. Csak néhány „márkanév”, amely ebben a korban született: Csepel, Orion, Tungsram, villanymozdony; mindezek eredményeképpen pedig gyakorlatilag felszámolták a munkanélküliséget.

Klebelsberg Kunó pedig olyan iskola- és oktatási reformot vitt véghez, amelynek a szó legszorosabb értelmében csodájára járt egész Európa, s amely többek között azt is lehetővé tette, hogy egy bizonyos József Attila, József Áron szappanfőző munkás és Pőcze Borbála mosónő félárván, felfoghatatlan külvárosi nyomorban, majd nevelőszülőknél felnövő gyermeke a szegedi Ferenc József Tudományegyetem, majd a párizsi Sorbonne hallgatója legyen, s megnyíljon előtte a középosztályi lét vonzó perspektívája. Ja, hogy József Attila kijelentette, miszerint őneki nincsen se apja, se anyja, se istene, se hazája, s ezért kirúgták? Igen. És ez több mint érthető…

Ami a lényeg: ezt az országot nevezik odakintről, a fényességes Nyugatról „bűzlő trágyadombnak” a vörös emigráció tömeggyilkos tagjai, és ezt az országot próbálják teljes elszigeteltségbe taszítani, blokád alá vonni, ennek az országnak a kormányát és kormányzóját gyalázzák reggeltől estig a velejéig rothadt lelkű és szellemű kommunista gazemberek – a fényességes Nyugat nagy egyetértésével.

Hát nem ismerős? Hát változott itt valami az elmúlt száz évben? Nos, hogy mennyire nem, álljon itt még egy adalék. A németek és az osztrákok következetességéről és elvszerűségéről…

(Folytatjuk)

A cikksorozat első része ide kattintva, a második része ide kattintva, a harmadik része ide kattintva és a negyedik része ide kattintva olvasható.