Zoe Phobic a Monóban

Arról, amikor végre megtaláltam a Zoe Phobicot. Vendégkollekció és bemutatkozás. Avagy a magyar divatipar helyzetéről röviden, de lehangolóan.

A Zoe Phobic már jó ideje ott volt a tudatalattimban, ám csak néhány hete találtam rá úgy igazán. Pedig nagyon várhatott rám, hiszen pont nekem való. Színeiben, vonalaiban, és – korántsem elhanyagolható módon – árkategóriában. Ez utóbbi annak köszönhető, hogy a tervező egy korosztályba tartozik megcélzott vásárlóival, így saját bőrén tapasztalja a fiatal egyetemisták körében elterjedt „pénztárcaszűkület” nevű betegséget. Bátran állíthatom, hogy egy Zoe Phobic-darabot bárki megengedhet magának, aki a konfekcióboltokban szokott vásárolni, ráadásul „hazai terepen”, hiszen Szimon Ágnes Nóra, azaz Ágo showroomja, a KNIT Showroom a Váci utca 25. alatt található.

Mindazonáltal annak is fontos tudatában lennünk, hogy a magyar tervezők árai legtöbb esetben miért is olyanok – jelentése esetenként: megfizethetetlen –, amilyenek. Erről azonban sokszor külső tényezők tehetnek – a lehetetlen munkakörülmények, illetve a varrodák elutasító hozzáállása –, s nem a tervezők „elszállása”, ám ezt a vásárlók gyakran félreértik. A Monofashion Shopnak készített vendégkollekciója kapcsán faggattam kicsit a Zoe Phobic létrehozóját, noha a végére kissé szomorkás lett a légkör a magyar divatipar élhetetlen körülményei miatt. Újabb példa egy olyan, méltatlanul mellőzött tervezőre, akinek nemzetközi viszonylatban nagyobb a népszerűsége, mint saját hazájában.

Hogyan kezdődött a pályafutásod? Tanultad valahol a ruhatervezést, vagy autodidakta módon sajátítottad el a fortélyokat?

A tervezést még a gimnázium alatt kezdtem, 2007 körül. Divatrajzmániával kezdődött, kiegészítő készítéssel folytatódott, majd mikor elkezdtem egy divat-stílustervező képzést, átváltottam ruhákra.

Kiket céloz meg a Zoe Phobic?

A Zoe Phobic márkát tudatosan építettem ki egy bizonyos réteg számára, ők a 20-25 éves korosztály. Természetesen rajtuk kívül is vannak vásárlóim, de ezzel a csoporttal találtuk meg egymást a legjobban. Őket nemcsak a ruhák formájával, stílusával és hangulatával igyekszem „megfogni”, hanem az elérhető árakkal is. Mivel még én is ebbe a csoportba tartozom, saját bőrömön tapasztalom, hogy ez mennyire fontos tényező a küllem mellett. Persze ezt még meg kell szokniuk az embereknek, hogy normális áron is hozzájuthatnak egyedi darabokhoz, hiszen általánosságban nem ez a jellemző, és ez sajnos rögzült is a fejekben.

Mesélj egy kicsit a Monofashion Shopnak készített kollekciódról. Milyen színekkel, anyagokkal dolgoztatok?

A Monónak szánt kollekciót Takács Judittal gyúrtuk össze. Ő a bőrkiegészítőkért volt felelős, én a ruhákért. Próbáltunk úgy újat alkotni, hogy közben mindketten megtartsuk a már sajátunknak mondható elemeket. Számomra ebben a kollekcióban újdonságnak számított az igazi bőr használata. Illetve a bőrök színe is kicsit meglepett, mivel én általában visszafogottabb pasztellszínekben gondolkodom. A kollekció áprilistól lesz kapható a Monóban, és nagy valószínűséggel a saját showroomomban is.

A hazai kollekciók gyakran önálló utat járnak, és nem követik szigorúan a nemzetközi divatot, bár ez a jelenség a mostani szezonban jelentős változáson ment át. Te mennyire igazodsz a nemzetközi irányzatokhoz?

Az, hogy mennyire követem a trendeket, tulajdonképpen nem tudatosan alakul ki. Természetesen szoktam előrejelzéseket olvasgatni, illetve különböző divatanyagokat tanulmányozni, de egy-egy kollekció konkrét ötlete általában ezektől függetlenül születik meg bennem, és mire kész, csak akkor veszem észre az aktuális trendekkel való összekapcsolódást. Ennek néha meg is örülök, néha viszont megrettenek, nehogy azt gondolja valaki, hogy szándékosan „utánoztam le” a nagy divatházakat.

Mit tudsz mesélni a fiatal magyar tervezők lehetőségeiről? Mennyire vagy jelen a nemzetközi piacon?