A két héttel ezelőtti Gombold újra! délelőtti konferenciáján mutatták be A magyar divat 1116 éve című albumot. A könyvet a helyszínen átlapozva – van benne anyag, el is zsibbadt alatta a lábam – már láttam, hogy valóban hiánypótló művet tártak elénk készítői, akik a honfoglalástól a 21. század elejéig vették végig a magyar divattörténelmet, öltözékkultúrát, meglehetősen gazdag illusztrációval. A könyv négy írója, F. Dózsa Katalin divattörténész, Szatmári Judit viselettörténet-kutató, Simonovics Ildikó, a Kiscelli Múzeum divattörténésze (és számomra különleges fontossággal: a Street Fashion Budapest ötletgazdája és tulajdonosa), illetve Szűcs Péter, a Marie Claire vezető szerkesztője, s a Fashion Issue magazin főszerkesztője egymás között osztotta fel a 256 oldalas könyv fejezeteit, a saját kutatási területüknek megfelelően.
Amellett, hogy az album csaknem 400 képillusztrációt rejt – érdekes élmény volt Petőfi és Rákóczi festményeit divatszemmel vizsgálni –, kiemelten értékessé válik az angol tükörfordítás miatt, amelynek köszönhetően a nemzetközi divatszféra számára is könnyen elérhető ez a rengeteg információ, amelyhez hasonlóan átfogó gyűjtőmunkát legutóbb 1904-ben adtak ki Magyarországon.
A honfoglalástól kezdve tehát betekintést kaphatunk a kora újkori népviseleten, a nemzeti jelképek öltözködésben való megjelenésén, a budapesti divat fénykorán és a szocializmuson át egészen a mai újrakezdésig, megismertetve az olvasókkal rengeteg apró történelmi részletet, szakszót (talán ciki kiemelni a szójegyzéket, de számomra abból is látszik, hogy mennyire alapos műről van szó), számos, mára a köztudatban méltatlanul feledésbe merült magyar divatikont, vagy a még széles körű ismertség előtt álló tervezőt, modellt… Ami számomra egy kis űrt hagy maga után, az az, hogy a 250 oldalból mindössze 15 foglalkozik a jelenkorral, ám arányaiban tulajdonképp stimmel, hiszen meglehetősen hosszú periódust kellett elosztani a lapokon. Szintén furcsállom, hogy miért épp Palvin Barbi került a belső címlapra. Noha büszke vagyok rá, az egyik kedvenc modellemről van szó, s ha valaki majd a következő ilyen album megjelenésekor – 100 év múlva – visszalapozza ezt a kiadványt, egy „valamennyire” meghatározó arcra lel majd benne, mégsem tartom a legmegfelelőbb választásnak. (Az is igaz, hogy helyette csupán Mihalik Enikőt tudnám megemlíteni olyan alternatívaként, aki a magyar köztudatban is hangsúlyosan jelen van több éve.) De tényleg ez legyen a legnagyobb gond.
Az albumot minden nagyobb újságárusnál megvehetitek – 3000 forint egy ilyen minőségű albumért szinte semmi, főként a könyváruházak áraihoz képest –, de ha szerencsések vagytok, a blog Facebook-oldalán is nyerhettek egyet, a Nyereményjáték fül alatt.
