Pitykék, topmodellek, és ami közöttük van + Nyereményjáték

Arról, amikor végre volt időm végiglapozni a hazai öltözékkultúra hiánypótló albumát. A magyar divat 1116 éve: könyvkritika és nyereményjáték.

Karczag Eszter
2012. 04. 16. 8:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A két héttel ezelőtti Gombold újra! délelőtti konferenciáján mutatták be A magyar divat 1116 éve című albumot. A könyvet a helyszínen átlapozva – van benne anyag, el is zsibbadt alatta a lábam – már láttam, hogy valóban hiánypótló művet tártak elénk készítői, akik a honfoglalástól a 21. század elejéig vették végig a magyar divattörténelmet, öltözékkultúrát, meglehetősen gazdag illusztrációval. A könyv négy írója, F. Dózsa Katalin divattörténész, Szatmári Judit viselettörténet-kutató, Simonovics Ildikó, a Kiscelli Múzeum divattörténésze (és számomra különleges fontossággal: a Street Fashion Budapest ötletgazdája és tulajdonosa), illetve Szűcs Péter, a Marie Claire vezető szerkesztője, s a Fashion Issue magazin főszerkesztője egymás között osztotta fel a 256 oldalas könyv fejezeteit, a saját kutatási területüknek megfelelően.

Amellett, hogy az album csaknem 400 képillusztrációt rejt – érdekes élmény volt Petőfi és Rákóczi festményeit divatszemmel vizsgálni –, kiemelten értékessé válik az angol tükörfordítás miatt, amelynek köszönhetően a nemzetközi divatszféra számára is könnyen elérhető ez a rengeteg információ, amelyhez hasonlóan átfogó gyűjtőmunkát legutóbb 1904-ben adtak ki Magyarországon.

A honfoglalástól kezdve tehát betekintést kaphatunk a kora újkori népviseleten, a nemzeti jelképek öltözködésben való megjelenésén, a budapesti divat fénykorán és a szocializmuson át egészen a mai újrakezdésig, megismertetve az olvasókkal rengeteg apró történelmi részletet, szakszót (talán ciki kiemelni a szójegyzéket, de számomra abból is látszik, hogy mennyire alapos műről van szó), számos, mára a köztudatban méltatlanul feledésbe merült magyar divatikont, vagy a még széles körű ismertség előtt álló tervezőt, modellt… Ami számomra egy kis űrt hagy maga után, az az, hogy a 250 oldalból mindössze 15 foglalkozik a jelenkorral, ám arányaiban tulajdonképp stimmel, hiszen meglehetősen hosszú periódust kellett elosztani a lapokon. Szintén furcsállom, hogy miért épp Palvin Barbi került a belső címlapra. Noha büszke vagyok rá, az egyik kedvenc modellemről van szó, s ha valaki majd a következő ilyen album megjelenésekor – 100 év múlva – visszalapozza ezt a kiadványt, egy „valamennyire” meghatározó arcra lel majd benne, mégsem tartom a legmegfelelőbb választásnak. (Az is igaz, hogy helyette csupán Mihalik Enikőt tudnám megemlíteni olyan alternatívaként, aki a magyar köztudatban is hangsúlyosan jelen van több éve.) De tényleg ez legyen a legnagyobb gond.

Az albumot minden nagyobb újságárusnál megvehetitek – 3000 forint egy ilyen minőségű albumért szinte semmi, főként a könyváruházak áraihoz képest –, de ha szerencsések vagytok, a blog Facebook-oldalán is nyerhettek egyet, a Nyereményjáték fül alatt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.